Margit-sziget | Premontrei templom- és kolostorrom

Szent Mihály-kápolna

Budapest XIII. Margit-sziget

Kis méretű, egyhajós, kerek szentélyű kápolna és néhány hozzácsatlakozó falmaradvány került elő az 1923. évi Lux Kálmán-féle feltárásból. A 12. századból származó kápolna belsejében egy korábbi, talán 11. századi kápolna alapfalait találták. A kis kápolnát a 15. században bővítették, déli oldalához szögletes záródású kápolnát építve. Lux Kálmán 1932-ben rekonstruálta az épületet.

Budapest
1138 Budapest, Zielinski Szilárd sétány
Telefonszám: (06 1) 335 3573

A templom rövid története

A Margit-szigetet Budapest szívében találjuk, a Duna öleli körül, igen kedvelt kirándulóhely, ahol kellemes környezetben nyílik lehetőség megannyi kikapcsolódási formát választani. Csupán néhány épület, így szálloda, vendéglátó-ipari egység, sportlétesítmény és a Margit-szigeti víztorony található a területén, de mivel a sziget történelme igen gazdag, a középkori épületek szerelmeseinek is tartogat meglepetéseket a hely. Lássuk, miért is érdemes felkeresni a Margit-szigetet azoknak, akik középkori építészeti emlékeket szeretnének látni…

A Margit-sziget a Duna egyik szigete Budapest területén, Margitsziget néven a főváros egyik városrésze. 2013. július 20-ig Budapest XIII. kerületéhez tartozott, azóta a főváros közvetlen igazgatása alá tartozik. Néhány szállodát, vendéglátó-ipari egységet, sportlétesítményt illetve a Margit-szigeti víztornyot leszámítva épület nincs rajta, mivel az egész sziget tulajdonképpen egy hatalmas park, voltaképpen a fővárosiak óriási parkja középkori szakrális építészeti emlékekkel, szoborsétányokkal, kisebb tavakkal. A Margit-szigetnek számos neve volt, mielőtt mai elnevezése meghonosodott volna. A 13. században Nyulak szigete, Urak szigete, Budai-sziget, Boldogasszony szigete neveken volt ismert, de a 17. században már majdnem a mai nevén, Szent Margit szigete alakban találkozunk vele. Ezt az elnevezést Árpád-házi Szent Margitról, IV. Béla király lányáról kapta, aki a királynak a tatárjárás alatt tett fogadalmához híven a Domonkos-rend apácakolostorában élt itt a 13. században. Az 1790-es évektől Palatinus-, vagy magyarosan Nádor-szigetnek hívták, mivel ekkor az ország nádora volt a tulajdonosa.

A középkorban a sziget északi csúcsán az esztergomi érsek vára állt, a 13-14. században már romos volt, később már nem is szólnak róla a történeti források. 1959-ben keresték a vár helyét, de már csak elmosódott falhelyeket és néhány, jellegtelen középkori leletet találtak a leletmentés helyszínén. A sziget másik végén, a délkeleti oldalon a középkori keresztes lovagok vára helyezkedett el, a 19-20. századi vendéglő építkezései közben megsemmisült középkori falak között állítólag felismerhetőek voltak egy négyszögletes római erőd maradványai. A 19. században a sziget keleti oldalán, a Duna-parton végighúzódott egy hosszú fakészlet, ez azonban a Duna szabályozása és a partvonal kiépítése idején eltűnt a vastag feltöltések alatt.

A sziget első épülete, amely oklevélben szerepel, a Szent Mihály arkangyalról nevezett egyház, eredetileg talán az udvarházhoz tartozó kápolna volt. Amikor XIII. századi templomának romjait 1923-ban Lux Kálmán kiásta (majd utóbb újjáépítette a mai Nagyszálló mellett délre), alatta egy régebbi kis kápolna alapfalait lelte meg. A Margit-sziget a 13. század közepéig Óbudához tartozó királyi birtok, a királyi család kedvelt pihenőhelye és vadászterülete volt. Az Insula Leporum – Nyulak szigete – elnevezés alapján feltételezhető, hogy vadaspark is lehetett a szigeten. A történeti hagyomány Imre királyhoz (1195-1205) köti a szigeti udvartartás kezdetét, az udvarhely pedig fokozatosan kiépült a 13. század első harmadában. A sziget közepe táján a keleti oldalon, közvetlenül a Duna-parton álltak az első épületek. A közelében kisebb templom állt, körülötte temető volt. A 13. században a királyné házának nevezték. Az 1995-ben megkezdett itteni ásatások egyik nagy eredménye volt a királyi kastély épületmaradványainak feltárása. Építészeti egységet alkotott a IV. Béla által alapított domonkos apácakolostorral, a templom szentélyének északi oldalához kapcsolódott.

Ekkor az egyház még nem a premontrei rendé volt. Az a premontrei kolostor jegyzék ugyanis, amely 1234 körül (de mindenképpen a kun püspökség alapítása, 1228 után) készült, még nem említi a rend magyarországi monostorai között. A XIII. század végén készült jegyzékben már úgy szerepel, mint a váradelőhegyi (nagyváradi) anyamonostor filiája. Ebben a kolostorjegyzékben azonban más olyan monostort is találunk, így a benyit, amely eredetileg bencés volt, és utóbb kapták meg a premontreiek. A nyúlszigeti egyház az 1235 utáni években kerülhetett a premontreiek birtokába. Kis méretű, egyhajós, kerek szentélyű kápolna és néhány hozzácsatlakozó falmaradvány került elő az 1923. évi Lux Kálmán-féle feltárásból. A 12. századból származó kápolna belsejében egy korábbi, talán 11. századi kápolna alapfalait találták. A kis kápolnát a 15. században bővítették, déli oldalához szögletes záródású kápolnát építve. Lux Kálmán 1932-ben rekonstruálta az épületet, ez látható ma is. Lux a hajó nyugati zárófala fölé a hajóban talált erős pillérpár alapján tornyot rekonstruált.

 

Forrás:
Gál Éva: Margitsziget / Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal (2000)
Kubinyi Ferenc: Margitsziget műemlékei, In: Archaeologiai Közlmények II. (1861)
Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)
Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN In.: Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Back to Top