Margitsziget | Domonkos templom- és zárdarom

Domonkos templom- és zárdarom

Budapest XIII. Margit-sziget

A várral erődített szigeten, a fentebb fekvő udvarháza mellett alapította IV. Béla és felesége 1253 körül azt a Szűz Mária, ill. Boldogasszony tiszteletére épített domonkos apácakolostort, amelybe – 1242-ben tett fogadalmát követve — 11-12 éves apácanövendék kislányát, Margit hercegnőt helyezte

Budapest
1138 Budapest, Zielinski Szilárd sétány
Telefonszám: 06 80 277 275

A templom rövid története

A várral erődített szigeten, a fentebb fekvő udvarháza mellett alapította IV. Béla és felesége 1253 körül azt a Szűz Mária, ill. Boldogasszony tiszteletére épített domonkos apácakolostort, amelybe – 1242-ben tett fogadalmát követve — 11-12 éves apácanövendék kislányát, Margit hercegnőt helyezte, kiről a szigetet 1318-tól Szent-Margit szigetnek is nevezték. A kolostorba 1254 körül hozták fel Margitot 18 főnemes növendéktársával együtt a veszprémi domonkos kolostorból. A szigeti klastrom, mely ágostonos regulát követett és domonkos barátok gondozása alatt állt, 1255-ben már készen állt, ekkor adta részére IV. Béla a ‘pesti hegyen’ épülő Budavár Sz. Máriaplébániatemplomát minden jövedelmével és az ottani vásárok vámját…. 1259-ben pedig a klastrom mellé, az apácák lelki vezetésére, konventet építtetett domonkos barátok részére…. A monostorhely körül kiváltságos helység jött létre, melyet a pápai bullák 1259ben ‘municipiumnak’ neveztek…Noha plébániájuk a Sz. Mihály-monostor volt, bizonyára részükre emeltették az apácák a szigeten a Sz. István-kápolnát (1285).

A tatárjárás után alakult egyházi intézmények közül a megye életében a legnagyobb szerepet a margitszigeti dominikánus apácakolostor játszotta. Alapítása összefüggésben áll a budai és visegrádi új várak felépítésével, ezek voltak hivatva védelmezni a Margit hercegnőt és a jórészben előkelő családok tagjaiból kikerülő apácákat befogadó kolostort a még mindig fenyegető tatárveszedelem ellen. IV. Béla bőkezűen megadományozta az apácákat. A pápa a kolostort 1257-ben kivette az esztergomi érsek joghatósága alól és közvetlenül az apostoli szék tulajdonába fogadta. Ez a legnagyobb egyházi kiváltságot jelentette. 1838-ban ástak először a kolostor helyszínén. Egy halotti koronát találtak ekkor. A 13. századi szentélyzáródás helyén több sor kőkeretes kirabolt sír került elő. Számos márvány dombormű töredék is napvilágra került, mely valószínűleg Árpád-házi Szent Margit síremlékéhez tartozott, akit V. Istvánhoz hasonlóan itt temettek el. 

Az északi kolostorkert mellett elhelyezkedő templom hosszúszentélyű, egyhajós. Az egyenes záródású szentélynél a hajó alig szélesebb. Legkorábbi formájában a szentély keresztboltozattal, a hajó egyszerű famennyezettel volt fedve. A templom főbejárata az északi oldalon volt, a hívek ezt használhatták. A kolostor felé a déli oldalon három további bejáratot alakítottak ki. A hajó nyugati végéhez építették a templom tornyát. Négyszög alapú alsó részéhez feljebb nyolcszögű toronytest kapcsolódott. A templom szentélyébe temették el Árpádházi Szent Margitot. A szentély keleti falának közepén volt a Boldogasszony főoltár. A templomot a 15. században, 1409 után bővítették, ekkor a szentélyt kelet felé meghosszabbították és a nyolcszög három oldalával záródó formát építettek, valamint néhány lépcsőfokkal a padlózatot is megemelték. Ekkor a hajóban a famennyezetet kicserélték hálóboltozatra, ami miatt a belső támpillérek számát is megnövelték. A következő átépítés a 16. században történt. Ekkor a hajó nyugati végében oratóriumot alakítottak ki.

 

Forrás:
Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

Back to Top