Margit-sziget | Ferences templom romja

Ferences templom romja

Budapest XIII. Margit-sziget

A ferencesek királyi alapítású Szent Klára kolostora 1270-76 között épült, amikor Bezter fia Demeter végrendeletében az építkezésre egy szolga értékét hagyta. A Szent Klára ferences templom helyét meghatározza Óbuda 1355. évi határleírása.

Budapest
1138 Budapest, Schulek Frigyes sétány

A templom rövid története

A Margit-szigetet Budapest szívében találjuk, a Duna öleli körül, igen kedvelt kirándulóhely, ahol kellemes környezetben nyílik lehetőség megannyi kikapcsolódási formát választani. Csupán néhány épület, így szálloda, vendéglátó-ipari egység, sportlétesítmény és a Margit-szigeti víztorony található a területén, de mivel a sziget történelme igen gazdag, a középkori épületek szerelmeseinek is tartogat meglepetéseket a hely. Lássuk, miért is érdemes felkeresni a Margit-szigetet azoknak, akik középkori építészeti emlékeket szeretnének látni…

A Margit-sziget a Duna egyik szigete Budapest területén, Margitsziget néven a főváros egyik városrésze. 2013. július 20-ig Budapest XIII. kerületéhez tartozott, azóta a főváros közvetlen igazgatása alá tartozik. Néhány szállodát, vendéglátó-ipari egységet, sportlétesítményt illetve a Margit-szigeti víztornyot leszámítva épület nincs rajta, mivel az egész sziget tulajdonképpen egy hatalmas park, voltaképpen a fővárosiak óriási parkja középkori szakrális építészeti emlékekkel, szoborsétányokkal, kisebb tavakkal. A Margit-szigetnek számos neve volt, mielőtt mai elnevezése meghonosodott volna. A 13. században Nyulak szigete, Urak szigete, Budai-sziget, Boldogasszony szigete neveken volt ismert, de a 17. században már majdnem a mai nevén, Szent Margit szigete alakban találkozunk vele. Ezt az elnevezést Árpád-házi Szent Margitról, IV. Béla király lányáról kapta, aki a királynak a tatárjárás alatt tett fogadalmához híven a Domonkos-rend apácakolostorában élt itt a 13. században. Az 1790-es évektől Palatinus-, vagy magyarosan Nádor-szigetnek hívták, mivel ekkor az ország nádora volt a tulajdonosa.

A középkorban a sziget északi csúcsán az esztergomi érsek vára állt, a 13-14. században már romos volt, később már nem is szólnak róla a történeti források. 1959-ben keresték a vár helyét, de már csak elmosódott falhelyeket és néhány, jellegtelen középkori leletet találtak a leletmentés helyszínén. A sziget másik végén, a délkeleti oldalon a középkori keresztes lovagok vára helyezkedett el, a 19-20. századi vendéglő építkezései közben megsemmisült középkori falak között állítólag felismerhetőek voltak egy négyszögletes római erőd maradványai. A 19. században a sziget keleti oldalán, a Duna-parton végighúzódott egy hosszú fakészlet, ez azonban a Duna szabályozása és a partvonal kiépítése idején eltűnt a vastag feltöltések alatt.

1276-ban IV. László az egész Nyúlszigetet az apácáknak adta, egy datálatlan, kétes hitelű oklevél szerint minden tartozékával…, egy datált 1276. évi szerint kivéve belőle a ferencesek klastromát és a premontreiek monostorát kerítéseikig. A ferencesek királyi alapítású Szent Klára kolostora 1270-76 között épült, amikor Bezter fia Demeter végrendeletében az építkezésre egy szolga értékét hagyta. A Szent Klára ferences templom helyét meghatározza Óbuda 1355. évi határleírása, amely a szigeten ettől nyugat felé indulva és a Dunán átkelve ér el a Szent Jakab-templomhoz, illetve a mai Szépvölgyhöz, eszerint az autóút mellett magasan álló templomrommal azonos. Az apácák jövedelme 1332-ben 200 márkát tett ki, s az apátnő procuratora 10 M pápai tizedet fizetett. Máig megmaradt romjai a gótikus templomhomlokzat, az egyik oldalfal maradványai, a kolostori temető és a temetőkápolna. A romok megmaradásában az segített, hogy a kolostor romjainak nagy részét 1796-ban beépítették a nádori villába, amelyet később Nádor szállóvá alakítottak. A szálló maradványait 1945 után lebontották. Az ekkor kezdeményezett, majd az 1956-57-es régészeti feltárások a kolostor egyes újabb részleteit találták meg. A törökök közeledtével a kolostorokat elhagyták, állapotuk folyamatosan romlott. Buda visszafoglalásakor (1686) a ferencesekének kivételével romba dőltek. Ennek falai még magasan álltak, helyreállítható lett volna, azonban helyette Pesten és Budán építették fel új kolostoraikat.

Az 1270 körül alapított kolostor az 1686. évi felszabadító ostrom során, illetve az azt követő időben pusztult el. (Az 1684. évi Hallart – Wening és az 1686. évi Fontana – Nessenthaler-féle metszeteken még jelentős maradványai szemlélhetők.) A hajó északi felén és annak külső oldalán 1796 után épült fel a sziget akkori tulajdonosa, József nádor nyaralója. A főhercegi villa később szálloda, majd Polo-bár a második világháború során pusztult el. Romtalanítását 1946-ban végezték. 1959-ben történt az északi hajófal állagmegóvása Csemegi József tervei alapján. Ezzel egyidejűleg a hajó nyugati végében földmunkát is végeztek, melynek során előkerült néhány középkori kőfaragvány is. A háromszögű oromzattal lezárt nyugati főfal felső részén a toronyból a karzatra vezető ajtónyílás látható, mellette gótikus mérműves ablak. A torony északi sarkában még kivehetők az emeletre felvezető csigalépcső maradványai és a boltozatot tartó gyámkövek. A nyugati főhomlokzat tengelyében helyezkedik el a viszonylag nagy méretű torony. 1796-ban József nádor a kolostor romjai mellé és a monostor köveiből építette fel villáját.

 

Forrás:
Gál Éva: Margitsziget / Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal (2000)
Kubinyi Ferenc: Margitsziget műemlékei, In: Archaeologiai Közlmények II. (1861)
Lócsy Erzsébet: Előzetes jelentés a margitszigeti ferences kolostor területén végzett feltárásról, In: Archaeologiai Értesítő XCVIII (1971)
Irásné Melis Katalin: Régészeti adatok a budapesti 11-13. századi királyi udvarhelyek kutatásához
Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)
Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN In.: Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975) 

Back to Top