Temetőkápolna
Teleki
1018-38-ban, a fehérvári egyház alapításakor említik első ízben a települést, amelyet a későbbiek során a fehérvári káptalan mellett a tihanyi apátság, a nyúl-szigeti apácák, az esztergomi keresztesek, a lövöldi karthauziak és a Gordovai Fancsok birtokoltak. A sokrétű tulajdonlás miatt is már a 14. század végétől osztódik a falu – ekkor„poss. utraque Thelky” formában említik. Elnevezése földművelésre alkalmas területre utal. 1211-ben a tihanyi apátság birtokában lévő településnek Szt. András tiszteletére szentelt egyháza is szerepel. 1271 -ben Teleki birtokon 1 iugerum földet adományoztak a templom mellett (ante ecclesiam Beati Andree apostoli).
A pápai tizedjegyzékben a somogyi főesperesség alá tartozó plébánia papja, János 1333-ban 16, 1334-ben 40, 1335-ben 20 kis D-t fizetett. 1397. május 16-án Telki birtokon az evangéliumra tettek esküt. 1426-ban Pál volt a plébános. 1429-ben a Szt. András-templom előtt állt a plébános curiája – tehát a templom a településen belül helyezkedett el. 1515. április 24-én Teleki plébánosa Márton esperes. 1524-ben a nyúl-szigeti apácák gyakorolják a kegyuraságot a Szent András-templom felett. 1744-ben a valamikori plébánia Szólád filiája. A faluban ekkor épül a Szt. Kereszt-templom, ám a településen kívül egy másik, Szt. György tiszteletére szentelt templom is állt. A hódoltság után eredetileg a reformátusok használták, majd 1751-ben a katolikusok alakították mai formájára.
1970-ben Mendele Ferencné, illetve 1971-ben Valter Ilona végzett régészeti kutatást a falutól délre található templomban. A római katolikus kápolnát már Genthon is említi, amelynek hosszúkás, egyetlen fiókos dongaboltozattal fedett, négyszögű hajójához nyújtott, félköríves szentély csatlakozott. A templom eredetileg, a 13. században is a mai alaprajz szerint épült, északi oldalához a későbbiekben sekrestyét és osszáriumot építettek. A téglatemplom alapozása agyagos habarcsba rakott tégla, amely alá agyagot döngöltek. A középkori járószint a mai téglapadló alatt 30 cm mélyen volt. Az északi és nyugati falak megmaradtak, valamint a déli fal sarokpontja, a szentély azonban teljesen elpusztult.
A déli faltól 8,5 méterre, 1 méter széles habarcsos sávban a kiszedett középkori kerítőfal jelentkezett. Az északi fal közepén 1,20×1,50 méteres, félköríves fülkét találtak, az északi diadalív nyugati falát pedig egy félköríves, középkori oltárfülke díszítette. Déli, román kori kapuja egyszerű, félköríves nyílású. Jellegzetesek a sarkokat hangsúlyozó, támpillérszerű megerősítések, illetve a félhengeres tagolású diadalív. A féloszlopok oszlopfőibe helyezett vállkövek közül az északi két egymásba kapaszkodó, összecsomózott farkú szárnyas sárkányt ábrázol (egyikük fejénél indából kinövő hármas levél, a másiknál liliom, felettükfélköríves díszítménnyel), a déli oldalon pedig emberfőkből kinövő, kettős palmettaleveles indákat találunk. A díszítések a rátóti templommal mutatnak párhuzamot. Az épületet a 18. században barokkizálták.
Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)