Sáska | Bakonyszentjakabi pálos kolostorrom

A Szent Jakabról nevezett pálos remetetelep a Bakony déli részén, Sáska községtől északkeletre és az Agrártetőtől délre, a mai Felső-Szarvas völgyben feküdt az akkori Zala megye (ma Veszprém vármegye) területén, és a veszprémi egyházmegyében. A kolostor keletkezéséről és történetéről igen keveset tudunk. Némely vélemény szerint a bakonyi Szent Jakab kolostor 1218 körül épülhetett, amikor az ország főurai II. András királyt a Szentföldre kísérték. Ha nem is ilyen korán, de 1263-ban már bizonyosan létezett, mivel említi Pál veszprémi püspök 1263-as oklevele, mint olyan kolostort, amelyben mint engedélyezett házban a szerzetesek maradhatnak: „ ut in eisdem domibus, in quibus nunc sunt, tamquam licita collegia manerent. ” Ebből az is következik, hogy nemcsak megvolt, hanem oly jó állapotban is volt az épülete, és annyira biztos volt a szerzetesek megélhetése, hogy a nevezett püspök a zárda állandó megmaradásáról a pápát értesíthette. Magának az épületnek a technikája és tervezése azonban a 13. század első felére utalnak s a kolostor későbbi átépítésnek nem volt kitéve. Ezért nem zárhatjuk ki a 13. század eleji alapítást sem, csak valószínűleg nem a pálosok, hanem egy másik szerzetesrend számára, és ezt – talán a tatárjárás során megüresedett – kolostort vehette birtokba a század közepén a bakonyi remeték egy csoportja. Így érthető lenne a pálosoktól szokatlan, a kolostor falaival körbevett szentélytornyos templomépítés is.

A Bakony mélyén élő remeték megélhetését szerény vagyon biztosította, melyre különféle adományokból tettek szert. Az oklevelek tanúsága szerint az adományozások 1360-ban is folytatódtak. A rend történetében a XVI. század a pusztulás százada. A török terjeszkedés és a reformáció következtében sorra hagyták el monostoraikat a pálos szerzetesek. A Bakonyban lévő Szent Jakabnak szentelt kolostor 1563 előtt néptelenedett el. 

Ádám Iván így ír a kolostor fekvéséről: „Sáska falutól keletre tartva, körülbelül egy kilométer távolságban kezdődik az erdős hegylánc, melynek egyik szakadékában fekszik érdekes omladékunk.” A kolostorra tehát már a 19. század végén is csak a romjai emlékeztettek. Ádám Iván felmérése szerint ekkor ezek a romok 100 m2 területnél többet borítottak, de a falazat nagy részének már csak a nyoma volt látható. A legépebben a templom keleti része maradt meg, a hatalmas diadalív falazatai és maga a torony. A boltíven álló, fölfelé erősen keskenyedő, apró, lapos mészkődarabokból rakott toronynak csak az egyik ablakrésze dőlt be. Tagozása nem volt, de nyugatra a harang miatt román ívű ablaka és alatta gömbölyű rése volt. A boltozat a templom diadalívének részét képezte, hosszabb lapos kövekből épült és szabályos donga-bolt rakást mutatott. A templomhajó gerendás volt.

A toronynak a megléte azért is fontos, mivel a külön toronyépítés a kolduló- és a remeterendek számára csak késői vívmány. Rendszeres faltorony, amely a remeteség reguláit nem lépi át és mégis állandó szerkezettel bír, kevés helyen található. A bakonyszentjakabi kolostor építészetileg így kivételesnek tekinthető. A magyarázat az lehet, hogy a remeték egy elhagyott, már meglévő épületet vettek birtokba. De sok sajátosságot mutatott az alaptervezés is: A templom a zárda közé volt építve, csak a szentély déli és a hajó északi része kapott némi világosságot. Feltűnő volt a quadrumkútnak az elhelyezése is a quadrum közepén. Erre ugyanis hazánkban kevés példa van. Az épület anyaga jó minőségű mésszel kevert durva, szemcsés falragasz volt, és lapos mészkődarabok. A falak viszonylag keskenyek voltak, csak a templom falazata és különösen a diadalív alja tűnt vaskosabbnak. Ádám Iván még megjegyzi, hogy ennek ellenére védelmi szerepe is lehetett az épületnek, mivel a zárda körül jelentős szélességű, mély árok vonul, és a templom délkeleti oldala melletti lejtőn jól kivehetők a bástyaszerű falak is.

A maradványok kutatását és állagmegóvását a terület kezelője, a Bakonyerdő Zrt. Monostorapáti Erdészete kezdeményezte 2014-ben. Az ásatást az ELTE BTK Régészettudományi Intézet kilenc hallgatója, valamint a Bakonyerdő Zrt. részéről 8-10 közmunkás végezte Mordovin Maxim régész irányításával. Az ásatás 2014-ben 13 napig, míg 2015-ben június 30-tól július 4-ig tartott a területen, amelynek során felszínre kerültek a szentély falai, a hajó keleti falszakaszai, a diadalív, a szentély északi oldalán található sekrestye részletei, illetve egy, a diadalívhez északról hozzáépített fal részlete is napvilágra került. A feltárások lezárultával Paál József irányításával megindult a romok állagvédelmének és bemutatásának építészi tervezése. A rekonstrukció első üteme 2015 nyarán fejeződött be. Ennek során az építészeti – történelmi tér érzékeltetése céljából a falakat a szentélyben és a hajóban megemelték, amely lehetőséget biztosított az ásatás során megtalált ablakok helyének jelzésére és formájának bemutatására. Az ásatás során feltárt ajtóknál küszöbfákat helyeztek el, mellyel a történelmi tokszerkezetet kívánták érzékeltetni. A templomtérbe az eredeti szint felett bazalt zúzalékréteg került.

Forrás:
ACZÉL LÁSZLÓ ZSONGOR – TÖRÖK JÓZSEF – LEGEZA LÁSZLÓ – SZACSVAY PÉTER: Pálosok. Mikes Kiadó, Budapest, 2006. Rendtörténet
ÁDÁM IVÁN: Pálosaink építészeti emlékei. I. közlemény. Egyházművészeti lap (Dr. Czobor Béla szerk.) IV. évfolyam. Budapest, 1883., 69.
ÁDÁM IVÁN: Románkori pálos épület-maradvány Bakony-szent-jakabon. Archeológiai értesítő Új folyam 8. kötet, 2. füzet, Levelezés (1888.) (A továbbiakban ÁDÁM 1888.) 152.
BAKAY KORNÉL – SÁGI KÁROLY szerk.: Veszprém megye régészeti topográfiája. I. kötet. A keszthelyi és tapolcai járás Budapest, 1966., 141.
BÉKEFI REMIG: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. A Balaton Tudományos Tanulmányozásának eredményei III. köt.: A Balaton Környékének Társadalmi és Embertani Földrajza. I. rész: A Balatonmellék történelme. III. szakasz. Históriaantik Könyvkiadó Reprintsorozata. Bp., 2009, Az 1907-as reprint kiadása, 245. 
CSÁNKI DEZSŐ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III. kötet. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 1897.
DOCUMENTA ARTIS PAULINORUM A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató csoportjának forráskiadványai / A magyar rendtartomány kolostorai N–Sz, Kézirat. Budapest, 1976.
GENTHON ISTVÁN: Magyarország művészeti emlékei 1. Dunántúl. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1959., 373.
A pálos rend építészeti emlékei