Békásmegyer | Kissing templomrom

Kissing templomrom

Békásmegyer (Budapest III.)

A középkorban Csillaghegy területén állt a Kissing nevű község, amely a 16. században elnéptelenedett. A középkortól a magyarság lakta e területet, akik mészégető-tevékenységgel is foglalkoztak. Kissing falu középkori templomának romja ma egy üdülő falait képezik…

Budapest
1039 Budapest (Békásmegyer), Kossuth Lajos üdülőpart

A templom rövid története

Békásmegyer (németül Krottendorf) jelenleg Budapest III. kerületének északi része, 1950 előtt önálló település. Az 1950 előtti Békásmegyer nagyközséghez hozzátartozott Csillaghegy is, ma azonban szűkebb értelemben Csillaghegy és Békásmegyer két különálló városrésze Budapestnek. Békásmegyer déli részén, a Kissingpusztán a 19. század végén kialakult egy üdülőtelep, amelyet 1910-ben neveztek el Csillaghegynek. A középkorban Csillaghegy területén állt a Kissing nevű község, amely a 16. században elnéptelenedett. A középkortól a magyarság lakta e területet. Kissing középkori falu lakossága előszeretettel foglalkozott mészégető-tevékenységgel, ahogy azt számos feltárt kemence is bizonyítja. A békásmegveri dunai átkelőhely (megyeri rév), a patak, a vízi szállítás lehetősége, a helyben fellelhető agyag, homok, sás és a közelből beszerezhető fa, mészkő szolgált telepítő tényezőként. Az ideális lakóhely csak a török hódoltság ielőszakában néptelenedett el. Kissing falu középkori templomának romja ma egy üdülő falait képezik…

Rómer Flóris 1863-ban járt a lelőhelyen és ekkor rajzokat készített a templom alapozásáról, ill. részletes feljegyzést a látottakról. 1875-ben megtekintette és lerajzolta Arányi Lajos is, adatait azonban nem tette közzé. A régészeti feltárások sora Nyizsnyánszky István templomromban folytatott ásatásával vette kezdetét 1898-ban. Garády Sándor 1930-33-ban végzett ásatásokat a templomnál. Először 1930. szeptember 13—16. között Tóth Gergely földjén, másodjára pedig 1933. szeptember 11—16. között a vele északon szomszédos Puszta-templomban és a hozzá tartozó területen, amely akkor Benárd Ágost tulajdona volt. (Vitéz dr Benárd Ágost (Budapest, 1880. január 3. – Balatonkenese, 1968. június 22.) orvos, eszperantista, keresztényszocialista politikus, a trianoni békeszerződés egyik aláírója az első világháborúban vesztes Magyar Királyság képviselőjeként.)

1933-ban a templomnak hozzáférhető részeit és a tőle nyugatra eső kertrészt kutatták át. A templomhoz Benárd, a tulajdonos nyaralója volt hozzáépítve, körülötte pedig udvara és melléképületei álltak. A nyaraló a templom romjaival a Duna mentén, a parttól kb. 70 lépésnyire egy magaslaton fekszik. A templomromot a békásmegyeriek még a nyaraló hozzáépítése előtt elkezdték lebontani, a sarkokat alulról kezdték ki és ilyen módon igyekeztek elősegíteni a falak leomlását, hogy a kövekhez könnyűszerrel hozzájuthassanak. Ha Benárd Ágost nem vette volna meg, ma már talán csak az alapfalak tanúskodnának az egykori templomról. Így “legalább meg vannak védve a további pusztítástól.” A templom egyhajós, egyenes záródású szentéllyel. Ilyen szentélyű templomok nálunk a középkorból nem ritkák. A békásmegyeri »Pusztatemplom« tornya azonban a szentélyre volt ráépítve, amely különlegességnek számít a középkori templomépítészetben.

Garády ásatásának idején a toronynak már híre-hamva sem volt. Rómer és Arányi még látták a maradványát. Rómer 36′-nak írja akkori, már szinte csonka állapotú magasságát. Falai többnyire terméskőből épültek, bár, itt-ott római eredetű téglákat is lehet látni. A sarkok durván faragott kövekből készültek. A hajó belső méretei egyik oldalán 11,35 méter, a másikon 11,50 méter hosszú, 6,50 méter széles, a falak vastagsága 0,80 méter. A szentély belső szélessége 3,95 méter, hossza a diadalívvel együtt 5,00 méter. Falvastagsága 1,10—1,17 méter. A szentély északi oldalán volt valószínűleg a sekrestye. Ennek a helyén 1933-ban jégverem volt. Garády idejében a legmagasabb a hajó nyugati fala volt, amelyen még az oromablak alsó felét is látni vélte, valamint a mennyezetgerendázat és a zenekari páholytartók lyukait is jól látta. A szentély Rómer leírása szerint átmeneti stílusnak megfelelő boltozattal volt fedve.

A templom korára mai állapotában legfeljebb a szentély alakjából lehetne következtetni. Érdekes, hogy a templom korára nézve Rómer és Arányi között ellentét mutatkozik. Rómer szerint az ablakok “keskenyek és csúcsívesek, egészen a XIV. század jellegével bírnak.” Arányi viszont a templomot a XIII. század közepén épültnek tartotta, mert a torony még fönnálló egy és fél ablaka »kerekívú« és igen szűk, s ekként román korra emlékeztetnek. Garády szerint Arányi közelebb járt az igazsághoz, mert ő le is rajzolta a templomot, tehát jobban megfigyelhette az ablakokat. Az egyenes záródású szentély is inkább erre az időpontra mutat. A templom bejárata nem lehetett a hajó nyugati, rendszerint szokásos falán, hanem valószínűleg a déli falon, mert a most is meglévő nyugati és az északi falon semmiféle ajtónyílásnak nyoma nem látszik. A Kissing templomrom környékén utoljára Budai Balogh Tibor vezetésével történt kutatás 2005-ben.

Forrás:
A kissingi Pusztatemplom környéken végzett megelőző feltárásról (Budai Balogh Tibor) In.: A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2005-ben (Aquincumi Füzetek 12. Budapest, 2006)
Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)
Garády Sándor: Ásatások a békásmegyeri u.n. Puszta-templomban és mellékén In.: Budapest Régiségei 15. (1950)

Ajánló

Középkori templomrom az üdülőben | Kissing templomrom

A kalászi határnál, a Duna-parton egy omladéktemplom állt, amelyet pusztatemplomnak és — néha tévesen — Fehéregyházának is neveztek.  A templomrom ma is ott áll, a mai békásmegyeri településközponttól keletre, már jelentős távolságban, a Dunánál (a Kossuth Lajos üdülőpart területén), a kalászi határ mellett található. Kissing falu középkori templomának romja ma egy üdülő falait képezik…

Back to Top