Zánka | Református templom

A Balaton-felvidéken az egykori Zala, ma Veszprém megye tapolcai járásában fekszik Zánka község. A régi falu az üdülőtelep felett húzódó dombtetőn települt, román kori temploma a község szélén áll szép természeti környezetben. A történeti adatok tanúsága szerint a település a 12. században az Atyusz nemzetség birtoka volt. A falu Miske ispán fia, István 1164-ben kelt végrendeletében szerepel először Zanca néven, két földművessel, három kézművessel és három borásszal.

A nyelvészeti megállapítások szerint neve a régi Zan személynévből származik, amely kicsinyítő képzőt kapott és lett belőle Zanca. A Rátold-nemből származó Gyulafi (Rátolti) család 1274-ben kapja IV. László királytól az udvarnokok által lakott Kesző falut (a mai Gyulakeszit), 1300-ban az övék a közelben fekvő Csobánc vára is. A 13-14. században a Gyulafi Rátoltiak és a veszprémi káptalan birtokos Zánkán. Az 1333-35-ben felvett pápai tized jegyzékben Miklós nevű papját említik. A 15. században a Gyulafi család mellett a Rozgonyiak is birtokosok Zánkán, míg 1474-ben Mátyás király a Gyulafi család birtoklását megerősíti. A falu Szent István tiszteletére szentelt templomát 1519-ben említik először. A rovásadó összeírásokban az szerepel, hogy a török 1548-ban a falut felégette, és ezt követően plébániája is üresen állt. A16-17. század folyamán továbbra is a Gyulafi család birtokos a községben. A 16. század vége felé egyre több a puszta telek, és az 1696. évi összeírásbanmár nem szerepel.

A templom a 18. század második felében a reformátusoké lett, akik az évekig elhagyatottan álló templomot ismét használatba vették és helyreállították. Rómer Flóris 1876-ban járt a templomban, és leírásában a 18. századi állapotában örökítette meg a műemléket. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a régi épület az 1786-ban történt renoválás után is sok középkori részletet megőrzött. Békefi Rémig 1907. évi összefoglaló feldolgozásában a zánkai templomot már az 1879-ben végzett tatarozási munkák utáni formájában írja le, amely tulajdonképpen megfelel az épület kutatás előtti állapotának. A szószéket tartó másodlagosan felhasznált faragott részletek alapján korát a 13. századra helyezte.

A templom helyreállítását megelőző régészeti feltárást és falkutatást 1984-85-ben végezték, de a munka befejezésére csak 1991 nyarán kerülhetett sor. Az egyhajós, keletéit templom belül patkóíves, kívül egyenes záródású szentéllyel épült. A nyugati oldalon a hajó szélességével megegyező méretű, téglalap alaprajzú torony látható. A falkutatás nyomán bebizonyosodott, hogy a lebontott nyugati homlokzatot leszámítva a korai templom tömege a párkány magasságáig megmaradt. A hajó déli homlokzatát a középkorban három kisméretű ablak világította meg, amelyeket elég magasan helyeztek el. A félköríves ablakok eredetileg szűk, mindkét irányban tölcséres béllettel készültek, de a 19. század végén nyílásukat kiszélesítették.

Forrás:
M. Kozák Éva: Kutatások a zánkai református templomban In.: F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)