Református templom
Vilmány
Vilmány nevét 1332-1335 között említették először az oklevelek Vilman, Wylmar, Vilman, Vybyuan neveken. Vilmány a királynéi német telepesfaluk között feküdt. Neve már 1332-ben szerepelt a pápai tizedjegyzékben, tehát ekkor már egyháza is volt. Papja 1332-1333-ban 24 garas, 1334-1335-ben 10 garas pápai tizedet fizetett. Vilmány egykor a Semsey uradalomhoz tartozott, később herczeg Bretzenheim birtok lett. 1872-ben Taaffe Ede birtokába került. A 20. század elején a Widder örökösök bérelték. Az uradalomhoz egy szeszgyár és egy 7-kőre járó malom, valamint téglaégető is tartozott.
1332-ben említik először papját és tizedét. A község plébánosa, Jakab 1333-ban 24, 1335-ben 10 garas dézsmát fizetett a pápai lajstrom tanúsága szerint, ez megfelel a környékbeli átlagnak. Feltételezhető, hogy itt is egy kis, félköríves szentélyű, román stílusú épület készült, amely a tatárjárásnak eshetett áldozatul. 1242 után hamar megtörténhetett az újjáépítése, egyszersmind a kibővítése. Meghosszabbították a rövid, négyszögletes hajót, a szentélyt kora gótikus formában átalakították, s minden bizonnyal ekkor emelték a vaskos falú, négyszögletes tornyot a nyugati homlokzat elé. A magas harangtorony a kassai kalmárút – vagy ahogyan errefelé nevezték: a Pesti út – ellenőrzését, veszély esetén a védelem feladatát is ellátta, a cinterem köré épített kőfallal együtt.
A vidék középkori plébániai egyházaihoz hasonlóan a vilmányi is a protestánsoké lett a XVI. században. Ma is a helyi református gyülekezeté. A község újabb kori történetéről az 1896-ban megjelent Borovszky Samu-féle Abaúj vármegye monográfiájában ez olvasható: Taeffe Ede örököseinek uradalmát jelenleg a Widder-örökösök bérlik; e birtok eredetileg Semsey-uradalom volt, aztán herceg Bretzenheim, míg 1872-ben Taeffe gróf birtokába került; az uradalomhoz tartozott egy szeszgyár, egy hét kőre járó malom és egy téglaégető.
Forrás:
Györffy György: Abaújvármegye.
Borovszky Samu: Abaúj-Torna vármegye
Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén (Borsodi Kismonográfiák 30. Miskolc, 1989)
Ludwig Emil: Vilmány ódon temploma (Magyar Nemzet 2008.07.14.)