Vésztő – Mágor történelmi emlékhely, Csolt-monostori romkert

Békés megye középkori múltjának kutatása vezetett el a Vésztő melletti Mágori-dombhoz. A Vésztőtől nyugatra levő dombon 1968-ban megkezdett, majd 1970-től minden évben folyamatosan végzett és 1978-ban befejezett régészeti ásatás eredményeként ismertté vált Békés megye első birtokos nemzetségének, a Vatától származó Csolt-nemzctségnek a monostora. Az általános történeti adatok mellett igen kevés azoknak a feljegyzéseknek a száma, melyek a monostorra vonatkoznak; így az ásatás folyamán összegyűjtött és rendszerezett sok új adattal bővítve állítható össze története, mely egyben a megye korai Árpád-kori történetének ismeretét is gazdagítja. A mai Békés megye nagy részét a X. században a Csolt-nemzetség (Vata) vette birtokába, vezetői kisajátították a békési földvárat. A nemzetség területén hosszú időn át fennállott a pogány főnökök vezette nemzetségi társadalom. Vatának, a nemzetség akkori vezetőjének 1046. évi lázadása éppen ennek fenntartása mellett és a megkezdődött feudalizáció ellen történt.

A fentiek alapján megállapítható tehát, hogy a megye egyházszervezése az 1046. évi lázadás leverése után történhetett meg, ennek mikéntjére azonban nincsenek írásos adatok. Az első írásos adat a Csolt-monostorról – ahol név szerint történik említése -, csak 1222-ből ismert. Ekkor apátja – Lodus – tanúként szerepelt a váradi ítélőszék előtt. A XIV. században a Csoltoktól leszármazott Ábrahámfiak szerepelnek az okiratokban, mint birtokosok, így 1357-ben a váradi káptalan előtt letett egyezségben találkozunk a monostorral és annak birtokosával. 1383-ban az Ábrahámfiak megosztoztak Békés megyei javaikon: Algeria, Vesze… Fás, Mágor, az akkor már elnéptelenedett Martonostelke, végül pedig Vésztő birtokokon … emellett a Körös folyón levő két malomról oly módon készítettek egymás közt felosztást, hogy a Csolt (Cholta) birtokon a monostor oldalán fekvő malom… Miklósé lett…”. Ennek a századnak eseménye, hogy megszűnik a nagymúltú monostor és területét a szomszédos Mágorhoz csatolják. Megszűnésének oka máig ismeretlen. Mágornak nem volt temploma, ezért a falu a monostor templomát használja plébániaként. 1479-ben egy oklevél Mágort más néven Csoltnak nevezi. Birtokosai továbbra is az Abrahámfiak voltak. 1654-ben már Mágor is pusztaként szerepelt az összeírásokban. 1733-ban a törökök kivonulása után összeírták Békés megye elpusztult templomos helyeit, Mágorról ezt jegyezték fel: „Itt még ma is mutatkozik két torony, és sokan mondják, hogy itt szerzetesi kolostor is volt…” Az elhagyott templom tornyai 1786-ban dőltek le, a monostor anyagát felhasználták a megrongálódott vésztői templom kijavításához, valamint a környező kúriák építéséhez.

Ez a terület 1798-ban a Wenckheim-család birtokába került, az épületek végleges pusztulását a család 1810-12 között végzett pince építtetése okozta. A pince boltozatának kiképzéséhez felhasználták a lebontott romok anyagát, majd a meghagyott csonkokat termőfölddel terítették le, és szőlővel ültették be a dombot. A kettősdomb északi részének tetejére pedig urasági nyárilakot építettek. A templom feltárásakor több építési periódusú fal, illetve alapfal maradványait találták meg. Megállapítható, hogy az első templomot ezen a dombon a XI. században építették fel, feltehetően 1046 előtt. A korai templomok alaprajzi méreteit ismerve, a dombnak ezen a részén is lehetett az első templom, annál inkább, mivel a többi is itt épült fel, csak nagyobb méretük miatt nem pusztultak el az alapfalak teljes egészében a pince építésekor. A kolostorudvar területén megtaláltak egy körtemplomot, téglalap alakú előcsarnokkal, mely nem illeszkedik szervesen a későbbi épületekhez. Feltehetően ez is korai építésű, de nem bizonyítható, hogy ez lett volna az első templom; hanem inkább a XI. század második felében felépített templom mellett, a kegyúr kápolnája volt.

A XI. század második felében felépítenek egy román építészeti stílusjegyeket viselő templomot, melynek a szentélyfala félköríves, a templom teste pedig téglalap alakú. Ennek a templomnak a szentélyzáró és a téglalap alakú nyugati végfala megmaradt, ezek a részek kívül estek a pincén. A XII. század első harmadában újra építkezés folyik a dombon, feltehetően bővítési szándékkal. A templomot átépítik háromhajós, nyújtott szcntélyfalas, jellegzetes kolostortcmplommá, a keleti végénél, a déli oldalon egy négyzet alakú sekrestyével. Ekkor épül fel a templomtól délre, a domb lejtője felé nyúlva a szögletes U alakú rendház. A már meglevő keleti két helyiséget lebontják, mélyebb és vastagabb falú alapozást készítenek, feltehetően emeletesre készítik; a további hozzácsatlakozó helyiségeket gyengébben alapozzák és keskenyebb falakkal húzzák fel. A keleti szárnyon levő első helyiség a birtokos család temetkező helyévé vált a későbbiekben. A többi helyiség a szerzetesi élet kívánalmainak megfelelően épült, pl. a hálóhelyül szolgáló, cellákra osztott épületrész is ismertté vált. 

Az utolsó nagy átépítés a XII. század végén történt, de még mindig román építészeti stílusban, főleg a templomnál végeznek nagy átépítéseket. A nyugati végét teljesen lebontják, még az alapárokból is kiszedik az építőanyagot, a keleti végénél a félköríves falat a környező földfelszínig visszabontják, a nyújtott szentélyfalakat pedig a következő templom padlószintjéig. A déli oldalán levő sekrestye falait meghagyják mellékkápolnának. Egy új templomot építenek, ami háromhajós, tágas pilléres bazilika, szentélyrekcsztő fallal, ehhez kapcsolódó népoltárral. A főszentély keleti vége félköríves, míg a két mellékszentély egyenes fallal záródik. A templom főhajóját a mellékhajóktól elválasztó pillérsorból több lábazat maradt meg, melyek alapja egyenlőszárú kereszt. A templom nyugati végén volt a két vaskos torony, közte helyezkedett el az ún. kegyúri karzat. A megnagyobbított bazilika 36,2 méter hosszú, 16 méter széles, a külső főfalak vastagsága 1,5 méter. A rendház csak néhány kisebb helyiséggel bővült, téglaborítást kap a kerengő padozata, mely hiányosan a mai napig megmaradt. Ebben az állapotában maradt az utókorra a XIX. század elejéig, a rombolások ellenére még ma is megtalálható a bazilika nyugati részén levő sekély magasságú oldalfalakban az építési technika ún. bizánci jellegű váltott anyagú falazása. A falak mellett és a templomot körülvevő szentelt területen több mint kétszáz sírt tártak fel. Ide temetkeztek a környező kis falvak lakói is.

Forrás:
Juhász Irén: A Csolt-nemzetség monostorának története In.: Békési Élet, 1980 (15. évfolyam) 1980 / 4. szám / HETVENÖT ÉVE SZÜLETETT MENDÖL TIBOR FÖLDRAJZTUDÓS