Veszprém | Domonkos kolostorrom (Margit-rom/ Édeskúti rom)

A Veszprém hasonló nevű káptalani vátosrészében (szegében) álló kolostort 1240. május 27-én alapította Bertalan veszprémi püspök. Itt nevelkedett 1246-1252 között, Boldog Ilona és mások felügyelete mellett Szt. Margit királyleány, aki innét került a budai Nyulak-szigetére. A kolostor egyhajós templomához kezdetben egyenes záródású szentély kapcsolódott.

A XV. század második felében a templomot átépítették, a hajóval azonos szélességű, sokszögzáródású, külső sarkain támpillérekkel erősített szentélye ekkor készült. A templom északi oldalához a Szűz Mária-kápolna kapcsolódott. A templomtól délre helyezkedett el az udvart körülzáró kolostornégyszög, amelynek csak igen csekély részét ismerjük. A kolostor Veszprém 1552-es első török megszállásáig működött. Templomának romjai között 1936-ban Rhé Gyula veszprémi múzeumigazgató, 1970 táján Dax Margit régész végzett kisebb feltárást.

A domonkosok Szent Katalin tiszteletére 1240-ben Bertalan veszprémi püspöktől alapított veszprémi apácakolostorának helye pontosan ismert. Az 1936-ban végzett feltárás adatai és az újabb megfigyelés alapján két – esetleg három – építési periódussal rendelkezett. Az első, kisebb templom egyenes szentélyzáródású volt. A hozzátartozó kolostor feltehetően kisebb lehetett, mint a feltárt falak alapján részben ma látható. Templomát a 15. században kelet felé megnagyobbították, új szentélye a nyolcszög három oldalával záródott. A meghosszabbított szentély északi oldalához Szűz Mária tiszteletére ekkor új kápolna is épült.  

Megfontolandónak vélték az új szentély északi falában napjainkig fennmaradó két gyámkővel kapcsolatban azt, hogy mivel a törtköves falban a boltozatot tartó gyámkövek középkori téglaágyba kerültek beépítésre, tehát lehetséges, hogy előbb fafödémmel, majd később, ismeretlen időpontban téglából készített bordákkal kimerevített téglaboltozattal készült a befedés, így esetleg három építési időszakkal számolhatunk. A templomtól délre fekvő kolostor megnagyobbításának idejére vonatkozóan rétegtani megfigyelés nem történt, így az ismeretlen; faragott építészeti maradványokról sem tudnak. A zárdához tartozó terület rekonstrukcióját egy 1275-ből származó határjáró-határkijelölő oklevél alapján kísérelték meg.

Forrás:
Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)
Kralovánszky Alán: Koldulórendek Székesfehérvárott és Veszprém megyében In.: Haris Andrea szerk.: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok (Művészettörténet – műemlékvédelem 7. Országos Műemlékvédelmi Hivatal,)