Nagyboldogasszony-templom
Vasboldogasszony
A falu első említése Sár néven 1274-ből ismert, ekkor a szentgotthárdi apátság birtokában volt. Az apátság nem kizárólagos birtokos itt, hanem Sári Istvánnak és Mihályfi Mártonnak is voltak itt birtokai. A közöttük történt egyezség során említik az apátság malmát és birtokát. Az, hogy az ebben az oklevélben említett Sár nem önálló helységnév, bizonyos abból, hogy a középkori oklevelek a Sár nevet majdnem minden Sárvíz-menti községre alkalmazták, és rajta mindig egy más néven is nevezett községet értettek. Hogy a mi esetünkben Sár azonos Boldogasszonyfalvával, az azért kétségtelen, mert a Sárvíz mellett másutt nem volt birtoka a szentgotthárdi apátságnak, és mindkét név alatt mint malomtulajdonos szerepelt az apátság, és mindkét helyen a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kőegyház állt.
A falu 1381-ig zálogban volt Víri Imrénél és Péternél, akiktől a rossz kezelésmód miatt Simon szentgotthárdi apát visszaváltotta. 1409-ben a Vasvárott tartott nádori közgyűlésen Egervári István bepanaszolta a szentgotthárdi apátot, hogy Simon nevű boldogasszonyfai („in possessione Bodugazzonfalua”) jobbágyával ellopatta egy tíz forintot érő kelyhét. Ugyancsak e falu jobbágyaira panaszkodott 1409-ben Ollári Miklós is. A birtok Szentgotthárdtól való távoli fekvése és így kevésbé ellenőrizhető volta az apátsági jobbágyokat az előbbihez hasonló tettekre ösztönözte. Az újabb panasz szerint Ördög Sebestyén, Szabó László, János, Györgyfi Lukács, István és Gergely, Vasvári János, Pósa György és Bertalan, Fabiánfi János és Bakófi Bertalan kirabolták saját falujuk egyházát, a boldogasszonyfalvi templomot.
A 15. században a Telekesieknek és a Szepetkieknek volt a faluban részbirtoka. 1429-ben és 1431-ben Kerekboldogasszony néven említik a falut, ahol a két család birtokrészei voltak (Kerekbodugazzonfolu, Kerekbogodazzon, Kerekbagazzon) Egy 1444. július 22.-én kelt oklevél szerint a Telekesi Pethő, más néven Szentjakabi Pethő család a Vas megyei Telekes, Kisegerszeg, Szentjakabfalva és Kerekboldogasszony (Kerekbodogazzon) birtokokat Telekesi Pethő Anasztázia férjének adta, és ugyanekkor a Vas megyei Telekes birtokon 3 jobbágytelekbe is beiktatták a házaspárt. 1451-ben György szentgotthárdi apát határjárást végeztet a falu körül. 1488-ban és 1498-ban kelt oklevelekben arról olvashatunk, hogy Szepetki Mihály a Zala megyei Szepetk, a Vas megyei Kisegerszeg, Szentjakab, Kerekboldogasszonyon lévő birtokait (Kerekboldogazzon) elcserélte Telekesi Mihály telekesi birtokaira. Egy 1515-ből származó oklevél birtok eladásról tudósít: eszerint Szentjakabi Bacsó Gergely eladta a Vas megyei simonyi, kerekboldogasszonyi, kisegerszegi, egyházastclekesi, tornyosházai birtokrészeit. Ezek a részbirtokok tehát gyakran cseréltek gazdát.
A felső-lindvai Szécsi ág kihaltával a voltaképpen a szentgotthárdi cisztercieket megillető Szécsi birtokok házasság útján Thurzó Elek özvegyére és vejére, Salm Miklósra szálltak, aki társbirtokosa volt Székely Magdolnának. 1576-ban újra leégett a település. Ezúttal azonban a törökök gyújtották fel. 28 háza égett el, és nem is épült fel újra. Ezt bizonyítja, hogy 1593-ban csak 3 portája volt. A falu leégésével egy időben temploma is megsérült. Egy 1690-ben kelt összeírás szerint a templom elhagyott (puszta), falai szilárdak. Az 1698-ból származó Kazó-féle Canonica Visitatio azt írja „possessio Filialis Boldogasszonyfáról”, hogy egy temploma van, melynek csak a falai és a torony állnak, egyébként fel van dúlva. A Mennybefelvett Szüzanya, mint Angyalok Királynője tiszteletére szentelték. A harang fából készült haranglábon van elhelyezve.
1754-ben a Batthyányi-féle Canonica Visitatio már a helyreállított templomról beszél, a helyreállítás évét azonban nem közli. A Mennybefelvett Szűz Mária tiszteletére van szentelve, kinek ünnepét a szokott módon megtartják. Nincs felszentelve, de megáldott. A kőből készült szentély boltozott, a hajó deszkamennyezetes, romos, rajta Isteni Gondviselés szeme festve. A hajó zsindellyel fedett, mint a szentély. A téglából készült templom a község nyugati végében fekszik, szentélye keleten van, ellenkező oldalon van a kőből épült kicsiny tornya, bádoggal fedve, rajta kereszt van. Az épület közepén egy kapu nyílik. Kórusa fából készült, mint a katedra, amelyen az evangélisták képei láthatók. Egy oltára van, a Mennybefelvett Szűz Mária tiszteletérc készült, felül rajta a Szentháromság látható. A díszes oltárt nagyméltóságú Festetics Kristóf állíttatta. Tabernáculuma fából készült. A temető a templom körül található. A templomot romjaiból renoválták nagyméltóságú Fetetics Kristóf kegyurasága idején.
A Szily-féle Visitatio 1779-ben készült. A templomról a következőket olvashatjuk: Boldogasszonyfa, kegyúri filia, kegyura gróf Széchenyi Ferenc. A templomot kb 100 évvel ezelőtt Festetics Pál javíttatta. A falakat felül kövekkel berakatta, fazsindellyel fedték. A templom akkora, hogy kb 500 embert tud befogadni. Rossz állapotban van, az anyaegyháztól fél óra járásnyira. A Mennybefelvett Boldogasszony tiszteletére építették, ennek ünnepét napos napján ülik meg. Ebben a templomban egy oltár van a Mennybefelvett Boldogasszony tiszteletére szentelve, autentikus oltárkővel van ellátva. Egy tornya van, amely részben kőből, részben fából készült. Egy harangja van, amelyről nem lehet tudni, hogy kinek a tiszteletére szentelték. Nagyon régi, de dokumentum nincs róla. A terület egyedüli ura gróf Széchelyi Ferenc. Az 1813-ban készült Canonica Visitatio azt írja, hogy az egervári anyaegyházhoz tartozó filiális boldogasszonyfai templomot kb 100 éve (tehát 1710 tájékán) szilárd anyagból újjáépíttette nagyméltóságú Festetics Pál, és 5 évvel ezelőtt a kegyúr nagyméltóságú Festetics György renováltatta. Kb 500 embert tud befogadni, szilárd anyagból épült, jó állapotban van. A Mennybefelvctt Boldogságos Szűz tiszteletére van szentelve, kinek ünnepét ennek napján megülik. Egy oltára van, a Mennybefelvctt Boldogasszony tiszteletérc emelve, autentikus oltárkővel ellátva. Kórusa szilárd anyagból készült, katedrája fából, egy sediliája van, és az áldozat bemutatására szolgáló edény is van.
Tornya szilárd anyagból épült, zsindellyel fedett, egy haranggal, amelynek titulusa nem ismert. Sekrestyéje van, amely szilárd anyagból épült. A templom körül van a temető. Későbbi feljegyzéseket nem ismerünk a templom állapotáról. Az 1970-es évek közepén meglehetősen rossz műszaki állapotban volt, ezért szükségessé vált belsejének megújítása. Ennek előkészítésére kisebb kutatást (főleg falkutatást) végeztek a templom belsejében 1975. július 8-15 között. A kutatást Valter Ilona és az akkori Zala megyei műemléki területi előadó, Maróczky Erzsébet végezte, és segítségükre volt az akkori egervári plébános, Lamatsch Endre, akihez a templom tartozott, valamint Hencz József, a szombathelyi egyházmegye akkori műemléki előadója. A kutatásba bekapcsolódott Vándor László, a Göcseji Múzeum régésze is. A település központjában, útelágazásnál, szabadon álló, keletelt, egyhajós, félköríves szentélyzáródású, nyugati homlokzati tornyos kápolna, a hajó felett nyereg-, a szentély felett kontyolt nyeregtetővel. Síkmennyezetes hajó, negyedgömb boltozatú szentély, a hajó bejárati oldalán karzat. Szentélye déli falában kettős csúcsíves ülőfülke és szentségtartó fülke. Berendezése jellemzően a 18–19. századból származik; a főoltár 1710-ben készült, restaurálva 2001-ben.
Forrás:
VALTER ILONA: A vasboldogasszonyi r.k. templom kutatása In.: Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)
Magyarország műemlékjegyzéke — Zala megye Kulturális örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006.