Szent István király-templom
Vasalja
Pinkaszentkirályt – Villa Stephani alakban – egy 1238. évi határjárás említi először. 1337-ben Scentkyral néven szerepel. Az 1674. évi canonica visitatio szerint a község temploma jól megépített, fedele romos volt. Titulusát nem ismerték, de a falu neve alapján feltételezték, hogy Szent István király tiszteletére szentelték eredetileg. 1698-ban erősen megépített tornyát említik. Az 1757. évi bejárás a Szent Istvánnak szentelt, boltozott templom 1756-ban történt renoválásáról tudósít. Az épület középkori volta – a hajó északi falának román lizénasora már korábban ismert volt. A szentély előtt, félig a földbe mélyedve négy darab, ismeretlen körülmények között előkerült kőfaragvány hevert: egy román kori, bélletes kapu félgömbökkel díszített, felületén festés nyomait hordozó, három szárköve és egy eleinte, igaz, sok bizonytalansággal, timpanonkőnek gondolt, de a déli kapu timpanonjának eredeti helyén történt előkerülését követően bizonytalan funkciójúnak bizonyult, töredezett márványtömb.
A félgömbdísz további megjelenései ajaki templomon és a Szent Jakab-kápolnán, a szombathelyi egykori vártemplom két faragványán, a magyarszecsődi r. k. templom déli kapujának ívbélletén, valamint a meszleni r. k. templom déli kapujának ívbélletén említhetők Vas megyéből. Az 1994-ben végzett, a templom helyreállításához kapcsolódó külső falkutatás további építészettörténeti megállapításokkal szolgált. A téglából emelt épületnek egyetlen, közel négyzetes hajója volt, a nyugati oromfalhoz csatlakozó toronnyal. Tojáshéjszínűre meszelt homlokzatait lizénák tagolták, a déli homlokzaton bélletes, oromzatos kapu és félköríves záradékú résablakok nyíltak. A kőfaragványok formakincse a 13. század közepére utal; feltehetően ajaki kőfaragóműhely mesterei – részben római maradványok (sírkövek, párkány) átfaragásával – készítették el a díszítőelemeket. A 13. századi épület az eredeti szentély kivételével ma is áll.
Az 1756. évi helyreállítás során az addig faszerkezetű síkmennyezettel lezárt hajót beboltozták, középkori ablakait és a déli kaput befalazták. Új kaput alakítottak ki a nyugati oldalon, a déli homlokzatba pedig új, nagyméretű ablakokat vágtak. Lefaragták a déli homlokzat lizénáit. A tornyon az új ablakok kialakítása során a középkori ablakok felső harmadát átvágták. A mai, neogótikus szentélyt a 20. század eleji átalakítás során emelték. A falkutatás során előkerültek a déli homlokzat lefaragott lizénáinak nyomai, a befalazott déli kapu fölötti falmező három félkörívből állott felső záradékának maradványával. A középső ívmező alatt érintetlen volt a befalazott, román kori ablak. A kapu fölött háromszög alakú, kissé aszimmetrikus oromzat nyomai váltak láthatóvá. A kapu befalazásának téglái között fél tucatnál több másodlagosan felhasznált kőfaragvány is előbukkant, amelyekről azonnal sejteni lehetett, hogy a már korábban ismert darabokkal együtt legalább jórészt magának a kapunak eredeti, román kori keretelemei.
A homlokzatok helyreállítása még 1994-ben elkészült, de az oromzat vonalánál megálltak a vakolással, és a déli kapu helyét kihagyták. 1995 októberében került sor a befalazott kapu kibontására, Faragó János és Hajmási Erika vezetésével. In situ helyzetben találták meg a timpanonkövet, az ajtónyílás keretének szárköveit, a kitöredezett lábazati elemek belső részeit, a külső küszöblépcsőt és a kapunál valamivel későbbi küszöböt. A befalazásból napvilágra került a kapu számos kőeleme, a lábazatok letört külső darabjai, a béllet még hiányzó kőrétegeinek jó része, a vállkőréteg két töredéke, az ívbéllet négy kőrétege, valamint az oromzat párkányának egy darabja. A korábban már ismert szárkövekhez hasonlóan az újonnan megismert darabokon is középkori festések nyomai látszottak. Az ívbéllet és a béllet egyes darabjai pontosan illeszkedtek a befalazás habarcsától megtisztított fészkekbe, hasonlóan a keretépítmény oromzatának párkányából előkerült elemhez. 1997 szeptemberében elkészült az eredeti faragványok visszaépítésével és a hiányzó elemek pótlásával a kapu rekonstrukciója. A kétrétegű festés konzerválását követően, tervtanácsi döntés alapján a felső, késő középkori vakolatfoltokat eltávolították. A döntés a kapu teljes színrekonstrukciója ellen szólt, így csak a 13. századi festett felületek retusálására került sor, részben már a helyszínen 1998-ban. A kapu befalazásából további három kőtöredéket is kibontottak, amelyeket korábbi építészeti elemekből a középkor folyamán faragtak át.
Forrás:
P. Hajmási Erika-Ivicsics Péter-Horler Miklós-Lővei Pál-Faragó János: Vasalja-Pinkaszentkirály, római katolikus templom In.: Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd – Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)