Szent Anna-templom
Tótújfalu
A település területe a középkorban Barcs tartozéka volt; a mai települést a pannonhalmi főapátsági dézsmajegyzékben, 1660-ban említették, mint a székesfehérvári őrkanonokság (custodiatus) és az Istvánffy család birtokát. 1715 előtt elpusztult, 1715-ben is csak öt háztartást írtak itt össze. 1715 után tótokat telepítettek ide, akik újból felépítették a falut. 1726-tól a zselicszentjakabi apátság birtoka lett. A falu lakott hely volt a középkorban is, erre utal többek között, hogy katolikus temploma a 15. századból való. Ezt a gótikus templomot építették át 1750-ben barokk stílusban. Az 1772. évi megyei összeírás már úgy említette, hogy a lakosság a horvát nyelvet beszéli.
Tótújfalu azonosítása meglehetősen problematikus, mivel a középkor folyamán nem találunk utalást templomára. A falu is meglehetősen későn, 1493-ban fordul elő először a Dombaiak birtokaként. 1746-ban Lakócsa filiája Szent Anna-temploma, amely egy korábbi, gótikus egyház romjain épült újjá. A homlokzati toronnyal, támpillérrel ellátott templom gótikus szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, északról sekrestye csatlakozott hozzá. Hajója két boltszakaszos, Genthon szerint a 15. században épült. Az 1962-ben a Kaposvári Múzeumba került harang boltozott tetejű (a fordított kehely alakú taszári haranghoz hasonló formájú), derékszögben meg- hajló füleit legömbölyítették. Palástján a következő keretbe foglalt minuscula olvasható: „IHUS NAZARENUS REX IUDEORUM 1512″. A harang a községi temető közeléből került elő, ahol csontok és téglatörmelék jelzi a középkori előzményeket.
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)