Törökkoppány | Alexandriai Szent Katalin-templom

A falu a tihanyi apátság 1092-re hamisított 1390. évi birtokösszeírásában Kupán villa iuxta Fizyg néven fordult elő, 1138-ban azonban a dömösi prépostság birtokolta. A falu elnevezése személy- vagy méltóságnévi gyökerű, már Konstantinos Porphirogenetos is megemlíti a nyolc besenyő törzs egyikeként. A település jelentőségére utal, hogy 1388-ban hétfői napon tartott vásárát is megemlítik. A pápai tizedjegyzékben a regölyi főesperesség alá tartozott (Kőbán), és papja, Pál 3 garast fizetett. 1347- ben Jakab a koppányi plébános, aki egyben a dömösi prépostság dékánkanonokja is volt, így bizonyára helyettesekkel látta el a feladatát. 1419-ben Pál fia Lőrinc a plébános, aki több Veszprém megyei pappal együtt a tized negyedén kívül földadományért folyamodik. 1429. január 14-én János fia Péter rector nevével találkozunk, aki a Szűz Mária tiszteletére szentelt egyház Szt. Katalin-oltárának volt az igazgatója (ez hibásan: rect. par. eccl. S. Catherianae in eccl. S. Marie de Coppan).

A falu az 1542. évi adólajstrom szerint Török Bálinté; ekkor négy részét különböztetik meg (Turzó, Kulcsár, Szántó és Hidegkút Koppány). Várát először 1551-3 között foglalták el a törökök. 1555-ben István koppányi pap, a koppányi török bég által kinevezett püspök a még meg nem hódított nyugat-somogyi falvakat a török iránti lojalitásra buzdította. Koppány mint szandzsákközpont (1555-től) a török alatt is lakott település maradt, és fürdővel is rendelkezett, 1574-ben még mindig 23 házát tartották számon. 1700-ban templomának titulusa Szent Katalin, és még emlékeznek ősi plébániájára. Újkori első plébánosa, fráter Némethy Mihály megemlíti, hogy a nagyszerű és még romjaiban is megszemlélésre méltó, Szt. Katalin tiszteletére felavatott templom majdnem végromlásra jutott. Végül 1790- ben Péntek György plébános újította fel és bővítette, ekkor épült hozzá a barokk templomhajó. 1972-ben Magyar Kálmán a vegyesbolt és italbolt alapozási árkában gótikus köveket talált.

Egy bizonytalan adat alapján a mai római katolikus templom szentélyének és teremtemplomának építését 1490-re datálják, amelynek során a korábbi egyház eltűnt, és elkészült a mai késő gót, ferences típusú templom. A templomról már Genthon is megemlékezett; kutatását 1970-ben Guzsik Tamás, 1975-ben Kozák Károly végezte el. A római katolikus templom támpilléres, a nyolcszög három oldalával záródó, késő gót, a somogyi 15. századi veszprémi ferences-pálos építőműhelyhez kötött (Andocs, Somogyszil), nyolc konzolba futó hálóboltozattal fedett szentélyének építése 15. század végi jellemzőket mutat. A hagyomány szerint a templomtól északra álló, már lebontott plébániaház helyén az aga lakosztálya állt, déli oldalán pedig török fürdőépület helyezkedett el. Az adatok valószínűsítik, hogy a templom a török korban imaházként funkcionált. Az 1748-as Inventarium Connotatio a templom két harangjáról is szól, amely mutatja, hogy az épületnek tornya is volt. Az 1798-as földrengés után a hajót barokk stílusban építették újjá.

A középkori templom a maival azonos méretű és elrendezésű volt. A sokszögű szentély mindhárom falába 1-1 ablak mélyedt. A feltehetően boltozott hajó diadalívvel csatlakozott a szentélyhez, nyugati oldalán toronnyal. A hajóból csak kb. 8 méter hosszú, vegyesen falazott lábazati falszakasz maradt meg az északi oldalon. Az egykori lábazat talajszintje mintegy 50 cm-rel volt mélyebb a mainál. A szentély alatt kripta helyezkedett el, az épületet pedig temető övezte.1994 1975-ben Kozák Károly kutatásai a templomszentély déli falának gótikus nyílásait (1,6 méter széles mérműves ülőfülke keleti élszedett szárköve, hátfala és a nyugati szárkő fészke), járószintjét, illetve az északi oldalon épített sekrestye/kápolna maradványait is napfényre hozták. A ülőfülkével szemben, az északi hajófalban egy pasztofórium fülkéjének hátfalát rögzítette.

M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)