Tolcsva | Kisboldogasszony-templom

Az oklevelek 1255-ben említették először, Tolchwa néven. A Zsigmond-kori okmányokban nyomon követhetők Tolcsva birtokosainak változásai: 1366-ban Tolcsvai János és fiainak, 1398-ban Debrői Istvánnak, 1404-ben Keéri Lászlónak, 1410-ben Toronyi Pálnak, 1414-1445 között a Csicseri családnak, 1446-tól a Tolchvai és Upori családnak volt itt birtoka. 1511-től a Bánffy, Eödönffi, Dobó, Gerendi, Czékei, Mezőssyek, Szekrényessyek, Dessewffyek és sok más nemesi család birtoka volt. 1602-ben a Lónyay, 1630-ban a Rákóczi-család volt Tolcsva birtokosa. 1486-ban Nagytolcsva mezővárosi rangot kapott, és a későbbiek során is különféle városi szabadalmakat élvezett. Egykor arany- és ezüst-bányászata is volt. A Tolcsva környéki hegyek pedig jáspist, obszidiánt és kalcedont tartalmaznak.

Az 1700-as évek második felében Tolcsva a gróf Szirmay és utána a báró Waldbott Frigyes családok tulajdonába került. A Waldbott kastély ma is áll, melyben a község általános iskolája működik. A tolcsvai plébánia létezésére az első biztos adat az 1332/37-ben készült pápai tizedjegyzék, mely szerint az egyházközség papjai pápai dézsmát fizetett.

Tolcsva legjelentősebb és legrégibb műemléki épülete a gótikus plébániatemplom, melyet a még meglevő XIV. századi jellegű gótikus részletei alapján a XIV. században építettnek tekinthetünk. Korábbi építészeti részletek jelenleg nem ismeretesek. A hajó felezőjében — délen — találjuk a masszív, gótikus tornyot, melynek csillagboltozatos alsó szintje a hajóba nyílik; oldalkápolnaként használják, s az északi oldalon ennek megfelelően ugyancsak kápolnát alakítottak ki. A torony gótikus ablakain kívül szép mérműves ablakokat találunk a hajó déli, támpilléres oldalán is. A hajó Kelet-Nyugati irányú, azonban a nyolcszög három oldalával záruló szentély nem a keleti, hanem a nyugati oldalon található; a hajó keleti végét barokk-kori kórussal toldották meg, alakították át. Az északi oldalon a kápolna mellett sekrestyéből és oratóriumból álló toldalék található. A barokk-kori átépítést a torony fagalériája, zsindelyfedésű toronysisakja, a belső részletek barokk stílusa, a hajó fiókos-donga boltozata, a barokk sekrestye-ajtó stb. mutatja.

A domboldalban, sokszögletű fallal körülvett kiemelkedő területen fekvő templom szabadonálló építmény. A kiemeltseget mutatja az is, hogy a templom bejárata előtti utcarész szintje 119 méteres tengerszint feletti magasságban van, míg a templom 124 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, s a település mind dél felé, mind kelet felé erősen lejtős területen terül el; a templomtól nyugatra nincsenek lakóépületek, az északi oldalon is csak az utóbbi évszázadban épült két lakóház és néhány gazdasági épület; egyébként ezen az oldalon a legközelebbi „szomszéd” a mintegy százhúsz méterre felépített, XVII. századi eredetű Rákóczi kastély volt. A tolcsvai templommal kapcsolatban meg kell még említenünk azt az 1806. márciusi eseményt, melyről több zemplénmegyei forrás ad hírt: „1806. március hó 14-ről 15-re virradón át Tolcsvark. templomában szállásolt a szent korona”, melyet 62 tagú bandérium kísért ide.

A templom berendezései közül a déli oldalkápolnában levő barokk oltár, az északi oldalkápolnában található rokokó oltár említésre méltó. A klasszicista szószék, a főoltár és az egyéb berendezések nem képviselnek különösebb művészi értéket.
A templomon 1954-ben végeztek helyreállítási munkálatokat, melyek során a megdőlt toronysisakot kijavították ugyan, de a szép gótikus ablakrácsokat sajnálatos módon lemeszelték.

Forrás:
Borovszky Samu: Zemplén vármegye
JOÓ Tibor–ZSÓRY József: Tolcsva műemlékei In.: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)