Református templom
Tiszalúc
Elérhetőség
Galéria
Tiszaluc és környéke ősidők óta lakott hely volt. Határában a kőkorszak korai szakaszából, Kr. e. 5000-ből származó sírokat tártak fel a régészek. A rézkor középső szakaszában pedig már valóságos falu alakult ki ezen a területen. A régészeti kutatások azt igazolják, hogy a bronzkorban a község határában lévő Sarkad-pusztán emelkedő Danka-dombon sáncokkal megerősített, várszerű erődítmény állt. Az erődítményben lakott a közösség vezetőrétege, a falu pedig a domb lábánál terült el. A település létezésére Anonymus Gesta Hungarorum című munkában is utal, amikor a magyarok honfoglalásáról írott fejezetben már név szerint említi a helyet: Árpád vezér küldöttei: Ősbő meg Velek a Tisza folyón, a Lucz-révnél átúsztattak. Árpád-kori település. Nevét már 1219-ben említette oklevél, melyből megtudjuk, hogy az ispotályosoknak ott már ekkor szegényházuk volt.
1261-ben pedig említették, hogy ekkor a luczi vámnak egy része az egri püspöké volt. 1290-ben a királyi peczérek földje volt, melyet Simon fia Tamás kapott adományba. 1373-ban Luczot az aurániai perjel elcserélte a Czudar családdal, amely a falut 1440-ig birtokolta. 1392-ben a Bogátradvány nemzetségből származó Luczi fia, Simon birtoka volt. 1405-ben az Isépi, Cselei és a Dobi családoké volt. 1435-ben a Dobi és a Monaki családok voltak birtokosaiként említve. Ekkor már népes hely lehetett, mivel ekkor már Felső és Alsó jelzőkkel két szomszédos község viselte e nevet. 1440-ben a Czudarok a maguk részét a Rozgonyiaknak adták zálogba, és ugyanezt teszik 1450 körül a Monakiak is, ekkor a Ruszkai Kornisok lettek zálogos urai. 1492-ben Beatrix királyné Felsőluczot visszabocsátotta Monaki Mihály birtokába.
1567-ben a törököktől elpusztított helyek között volt említve. 1598-ban, a mikor a török hódoltsághoz tartozott, a törökön kívül Monaky Ferencz, István és Péter és Rákóczi Zsigmond adóztatták. 1603-ban I. Rudolf király Rákóczi Zsigmondnak újabb adományt adott a birtokra. 1644-ben itt a kuruc és labanc seregek között véres csata volt. 1711-ben a Rákócziak többi birtokaival együtt a Udvari Kamara foglalta el, míg Alsólucz 1732-ben Szirmay Tamásé és Fáy Gáboré lett. 1774-ben Szendrői Török József az ura. Később azután Alsólucz Rákóczi-jogon a gróf Aspremontoké, a felsőluczi puszta pedig a Monakiak révén az Andrássyaké lett. Az Aspremont-féle részt azután a gróf Erdődyek kapták, a 20. század elején gróf Erdődy Györgynek és gróf Andrássy Gézának volt itt nagyobb birtokuk s az előbbinek, az ide tartozó Sarkad-pusztán, csinos emeletes úrilaka is épült.
Mai temploma régebbi formában a XV. század végén épült, s a XVI. században a reformátusok használatába ment át. Egy 1592-es feljegyzés szerint a mai hajó nyugati része akkor már állott. Az 1595-ös összeírás szerint református templom. 1735-ben toldották ki a hajót kelet felé. 1750-ben a faluval együtt leégett a templom, de hamarosan újjáépítették és 1805-ben bővítették a déli 8×8 méteres oldalhajóval. 1812-ben megemelték a torony falát, majd 1902-04-ben kapta a templom mai formáját, amikor a nyugati homlokzat előtti 35 m magas torony órapárkányt és órát kapott. A belső mennyezete sík, vakolt, a hajó keleti vége félköríves záródású. Említésre méltó a szószék és a szószékkorona, valamint az úrasztala.
Forrás:
Borovszky Samu: Zemplén vármegye
Várady József templomos könyvei