Tiszadob | Református templom

Tiszadobról az első írásos említést egy 1256-ból származó oklevél tartalmazza, amikor Miklóst, a szabolcsi vár idevaló jobbágyát nevezik meg. A település már a korai időben egyházzal is rendelkezett, papja az 1334. évi II. részlet fejében 4 garas pápai tizedet fizetett. A tatárjárásig királyi kézben lévő birtokot a XIV. század elején a Gutkeled-nemzetség tulajdonában találjuk, s amikor 1338-ban megosztoznak, e falu Lőrinc fia Istvánnak jutott, kinek a leszármazottai a középkorban a Doby családnevet használták. De az 1338-as adat fontos azért is, mert ekkor két Dobról szólnak okleveleink. Valószínűbbnek tűnik, hogy a középkori falu ősi magját, a mai református templom környékét nevezték egyik Dobnak, míg a másikon a tőle kb. 2 km-re, keleti irányban fekvő helyet értették, ahol a Jósa András Múzeum régészeti feltárása az ún. csörszárokra támaszkodó, erődített, kis méretű földváratmutatott ki. Ez utóbbi területén állhatott a Doby család egykori udvarháza. A régi lakosok visszaemlékezése szerint a község és az ókenézi rész között a Tisza-szabályozás előtti időben a közlekedés komppal vagy csónakkal történt, ennek lejárója a mai Kossuth utca elején (az úgynevezett Listyán-merítőnél) volt. A község nagyobb épületeihez, pl. az egykori terményraktárhoz, a református templomotkörülvevő erdőfalhoz, Sándor-majorhoz, a község határában vetett és égetett téglát használtak.

A református templom jelenlegi toronytól a szószékig terjedő szakasza 1280-1330 között épülhetett. Rómában a pápai levéltár anyagában Tiszadob is szerepel az 1330-as években, amikor is Tiszadob a pápai pénztárba tizedet fizetett. A kőből és az úgynevezett vastéglából készült két fal is azt bizonyítja, hogy a templomnak ez a része a fent említett időben készült. Mindezt még az is alátámasztja, hogy a külső falon 5-10 cm-es hajlatok vannak és az akkori kor szokásainak megfelelően készítették el az ablakokat is.

Az 1788 előtti anyakönyvi bejegyzése szerint a “kőtemplom” mellett fából épült haranglábon volt elhelyezve a harang. 1788-ban kezdtek hozzá a “kőtorony” építéséhez, valamint a cinterem is ekkor épült meg. Elkészültük után, 1791-ben szentelték fel, vették használatba. 791-ben a templom kerítése is magas lőrésekkel volt ellátva, ezt később lebontották. Az északi irányú bővítés a boltozott karzattal együtt 1827-ből való. Az 1850-es években elkészült a harmadik hajó is, a tornyot pedig két öllel magasították meg. A tornyot miután megnagyobbították, bádogtetővel fedték be. Addig fazsindely volt rajta. 1875-ben az egész templom tetőszerkezete és mennyezete ujjá épült. A templomot erődfal vette körül, melynek egy rész a kapuépítményekkel és a körátívelő kapuval még látható.

A belső teret sík, kazettás mennyezet fedi, középen kilenc részre osztott kettős mezővel. Az építés ideje és mesterének jelzése az egyik kazettán megtalálható: “1877 Pick”. A berendezés legszebb darabja talán a XVIII. század végéről való, kőből faragott barokk szószék, felette fából készült, áttört díszítésű hangvető van, melynek csúcsán pelikán áll. A barokk padok a karzatra kerültek. A többi berendezési tárgy (úrasztala, fapadok, papi szék, orgona) a vasoszlopokon álló karzat az 1909-1910-es építkezés idejéből való.

1923-ban az első világháborúban elvitt két harang helyett az egyház újra öntetette a középső harangot. Néhány évvel később nagy acél harangot öntetett H. Porkoláb József és neje.

Forrás:
Szabolcs-Szatmári Szemle, 1983 (18. évfolyam, 1-4. szám)
Tiszadob település Önkormányzatának hivatalos weboldala