Sarlós Boldogasszony-templom
Tarnaszentmária
A középkori építészettörténettel foglalkozó kutatók véleménye megoszlik a templom építésének idejéről, sajátos térkialakításának és kőfaragványainak előképeiről. Egyetértenek azonban azzal, hogy építési ideje a X-XI. század fordulójára tehető, építészeti sajátosságai pedig bizánci hatást, díszítései keleties mintakincset is tükröznek. A templom hajójának közepén egy családi sírhely került feltárásra, amelynek korát az ott előkerült őskori-, hullámvonalas Árpád-kori és egy középkori edénytöredék alapján a XV-XVI. századra tehetjük.
Az altemplom sírhelyét többször bolygatták, ha voltak is eltemetve ott őseink közül, a feltáráskor már üresen találták. A templom a török hódoltság alatt nagyon megrongálódott, az 1696-os plébániai összeírás nem is említi. 1723-ban Feldebrő filiája, de az akkor még Szent Istvánnak ajánlott temploma még mindig rossz állapotban volt. 1734-ben helyreállították és Sarlós Boldogasszony-tiszteletére szentelték fel. 1767-ben már egy kis fatorony is volt a tetején. 1758-ban Kisnána, 1813-tól Verpelét leányegyháza lett. 1849 és 1851 között felújították a templomot, de már akkor is kicsinek bizonyult. Dankó Mihály verpeléti plébános 1872/73-ban úgy bővítette ki, hogy a nyugati oromfalat elbontva egyharmadával meghosszabbította a hajót. A Műemlékek Országos Bizottságának javaslatára az új oromfal belső oldalába visszaépíttette a régi falból kibontott két kőoszlopot, elkészült a fakarzat is. Az új falakra kő harangtornyot készíttetett egy verpeléti mesterrel, amelynek legszembetűnőbb sajátossága nyolcoldalú, faragott kövekből rakott sisakja. A mai formáját az 1977-től 1986-ig tartó műemléki feltárás és felújítás során nyerte el.
„Hazánk talán legrégibb és legkisebb ma is működő temploma”
A település központjában, emelt helyen, a temető mellett áll az egyhajós, keletelt, patkó-íves apszisú templom, a 11. század végén – 12. század elején épült, a 19. század második felében készül nyugati homlokzati toronnyal. Emelt szintű, szegmentíves dongával és nyújtott félkupolákkal boltozott szentélyében az apszis előtt oldalapszisokkal bővített előtér található. A szentély alatt harántdongás, keresztirányú előtérből és félkupolával boltozott, íves apszisból álló altemplom, az egykori oltár alatti sírhellyel. A templomot 1734-ben megújították: bevakolták és kimeszelték. A körbefutó kőpadkára állított, ornamentális díszű faloszlopokkal tagolt, eredetileg négyzetes hajó nyugati falát 1869–1892 között elbontották, és faragványai felhasználásával a hajót nyugat felé meghosszabbították. 1932-ben az épületen javítási munkákat végeztek, a faragványok felületét szemcséző kalapáccsal átdolgozták. Az épület műemléki helyreállítása, új tetőszerkezettel 1980 körül történt, építésze M. Anda Judit.
Forrás: MAGYARORSZÁG MŰEMLÉKJEGYZÉKE Heves megye (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2005.)
tarnaszentmaria.hu