Tarcal | Urunk Mennybemenetele-templom

Először 1551-ben történik említés a tarcali plébániáról egy királyi adománylevélben, mely szerint: „a fentnevezett Tarczal mezővárosának gabona és juh tizedét mindenkor ezen mezőváros plébánosa a maga részére kapta, a borok tizedét pedig ezen városból mindig a tokaji várba szolgáltatták; ezen bortizedből azonban a tarcali plébánosnak minden évben négy hordó bort szolgáltattak”. Ezen királyi adománylevélből kitűnik, hogy a tarcali plébánia a XVI. század előtt alapíttatott. Gótikus plébániatemploma tornya előtt ferdén álló támpilléreivel a XV. században épült. A reformáció kezdetén egész Tarcal városa, pár családot kivéve, a református hitre tért át. A templom így 1562-ben már a reformátusok birtokában van. A templomot az 1606. évi jegyzőkönyv kéttornyúnak mondja. Ma már csak az egyik torony áll.

A torony délkeleti támpillére felső részében latin felirat van vésve: „Ismerd meg tenmagadat. A mű mestere Hancman Márton 1615. évi május 16-án” – ami a templom átalakítására utal. A protestánsok 1671-ig használták a templomot. A Rákóczi-család 1603-tól birtokos a mezővárosban. Báthory Zsófia, II. Rákóczi György özvegye katolikus hitre tért át, és valamennyi Rákóczi-birtokból eltávolította a protestáns lelkipásztorokat és viszszavette a protestánsoktól a templomokat, köztük a tarcalit is. A templomot 1678. aug. 15-én Ali Kara Hasszán bég felgyújtotta, elpusztultak a templom harangjai is. A némileg renovált templomot 1687-91 között ismét a reformátusok használták. A katolikus plébánia 1699-ben lett visszaállítva. A katolikusok 1691-1706 között birtokolták a templomot, de 1706-ban a Rákóczi-felkelés idején felbátorodott tarcali reformátusok visszavették a templomot. I. József császár 1711. március 1-én kiadott rendeletével a vallás dolgában a felkelés előtti státust véglegesen visszaállította. Az 1687 körül némileg renovált templom annyira tönkrement, hogy teljesen használhatatlanná vált már a XVIII. század elejére, II. Rákóczi Ferenc így egyik lakóházát engedte át a kat. híveknek addig, amíg templomot építtetnek.

Eszterházy püspök 1763. március 23-i levelében tájékoztatja Grassalkovics Antal kamaraelnököt a templom állapotáról: „A szegény Tarczali Templomnak állapottya oly veszedelmes, hogy én már az Isteni szolgálat tartását is különös házhoz rendeltem. Ezen romladozott épületek jobbítását Exelentiád gratiájában ajánlom.” 1764. január 26-i levelében sürgeti a püspök: „Kintelenítettem hivatalomhoz képest Tarczali templomnak romladozott állapottyára bizalmasan emlékeztetnem Exellentiádat s remélvén, hogy annak delineatiája (tervrajza) amellyet sub. 25-a Mártii 1763. méltóztatott parantsolni, már elkészült légyen, engedelmesen kérvén Exellentiádat, méltóztassék azon templomnak felépítésérül ajánlása szerint a szükséges rendeléseket megtenni.” A kamara Eszterházy püspök közbenjárására 1765. jan. 22-én elhatározta, hogy Tarcalon katolikus templomot építtet, s e célra a szükséges segélyt megadja. Építése 1765. márc. 10-én meg is kezdődött, majd 1766. július 31-én az újhelyi esperes által meg is lett áldva az új templom. A plébániatemplom az Üdvözítő mennybe menetelének tiszteletére lett felszentelve. A földrengéstől 1834. október 15-én megsérült a templom, a templomtestet 1836-ban, a tornyot 1856-ban hozták rendbe. A templombelsőt 1905-ben Urr György kassai szobrász új ította meg. A katolikus templom hagyma alakú toronysisakját 1924. július 14-én ciklon pusztította el. Helyreállítása nyomán jött létre a jelenlegi hegyes toronysisakja. A plébánia 1980-83-ban felújította a templomot.

A templom barokk sílusban épült, külsejében egyszerű négyzetes torony, téglalap alakú hajó és lapos ívvel lezárt négyzet alakú szentéllyel, északi oldalán sekrestye és kisegítő helyiségekkel van bővítve. A torony alsó szintjei középkori részleteket tartalmaznak. A második szinten egy-egy kisméretű kőkeretes, bélletes gótikus ablak található. A templombelső a berendezés mozgalmas és szép barokk templomot mutat. Háromboltszakaszos hajója csehsüveg boltozattal fedett. A boltozatot konkáv és konvex íves, széles fejezetekkel koronázott falpillérek tartják. A szentélyt lapos ívű boltozatos apszis zárja. A hajót íves falszakasz kapcsolja a szentélyhez, illetve a torony alatti előtérhez. A toronyból nyíló bejárat után kőből épült íves, barokkosán hullámzó karzat található, rajta orgonával. A templom fala terméskőből készült kőlábazattal, sima, vakolt felülettel, a homlokzatain barokk kőkeretes ablakokkal, ajtókkal. Kiemelkedő színvonalú a gazdagon faragott, rokokó főoltár és mellékoltárok és a szószék. Az oszlopos főoltár retabulumán Szt. István és Szt. László szobrai, főpárkányán angyalfigurákkal díszített. A hajó nyugati végében kétoldalt és a karzat mellvédjén rokokó rácsok vannak. A templom hajójának északi külső falánál szép barokk szobor áll, az ún. „tarcali Piéta”. A „tarcali Piéta” nem szerepel a hivatalos műemléki jegyzékben, holott kompozíciója, drámai kifejező ereje, naturalista kidolgozottsága kiváló művészre utal. A Szepsi Aloiz „mogyoródi Apát Úrnak, az Isten buzgó papjának” 1811. (1841?) április 20-án bekövetkezett halála után állított síremlék tetejére helyezett szobor magába sűríti a tragédiát, a végtelen bánatot, és kifejezi az alkotó alázatos áhítatát”.

Forrás:
OLAJOS Csaba: A tarcali koronauradalom építészeti emlékei In.: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)