Árpád-házi Szent Erzsébet-templom (Ferences templom)
Szombathely
Szombathely város nevével szorosan összefügg a ferencesek jelenléte. 1360-ban Kálmán győri püspök (1337-75), Károly Róbert király fia, hívta a kisebb testvéreket a városba, hogy népesítsék be a városfalon kívül üresen álló ispotály, melyben egykor a betegeket ápolták. Assisi Szent Ferenc követői beköltöztek az épület használható keleti és déli épületébe. A történelmi források szerint az Isten házát Szent András apostol tiszteletére szentelték. Az építkezés folyamán felhasználták a római épületek szerteszét heverő köveit is. 1526-os mohácsi vész után a ferences atyáknak és testvéreknek az előrenyomuló török hadak miatt el kellett hagyniuk otthonukat, s csak 1537-ben térhettek vissza kis időre az időközben lepusztult épületbe. 1541-ben a reformáció áldozata lett mind a templom, mind a kolostor.
1633-ban Sennyei István győri püspök (1630-35) rendelkezése nyomán kezdték meg a felújítást. Két évvel később került sor az Egyház – ahogy akkor a templomot nevezték szép magyar nyelven – felszentelésére, melyről az okirat a gyóntató szobában tanúskodik. A szenteléskor elhangzott beszéd szövege ekképpen olvasható: „Én, Sennyei István püspök, II. Ferdinánd uralkodó király kancellárja, felszentelem ezt a templomot, amelyet kb. 100 esztendő romjai után Isten segítségével újjá építtettem hozzá csatolván a templomhoz a kolostort, mivel a hagyomány szerint a kettő összetartozott. A monostort a mindenható Istennek, a dicsőséges Szűz Máriának, Szent Erzsébetnek, II. András király leányának, a szegények pártfogójának tiszteletére a ferenceseknek adta… Kelt Szombathelyen 1634. augusztus 2-án.” 1639 után a kolostor lakóit „Szent Eörzsébet Assoni kalastromban leuő Franciscanus barát”-ként emlegették.
1677-től gyakoriak voltak a munkálatok a kolostoron és a templomon. 1687-ben emelték az orgona helyéül szolgáló kórust. 1637-ben a templom kriptájában temették el Sibrik Zsuzsannát, a királyi ügyek igazgatójának feleségét, akinek díszes sírköve a templom folyosóján látható. 1716. május 3-án tűz ütött ki a városban, a följegyzések szerint a templom tornya is áldozatul esett, a kolostor azonban átvészelte a pusztulást. Néhány év alatt helyreállították a károkat. A kolostor déli szárnyát 1730-ban emelték, mely a XX. század elején nyerte el mai formáját. A gótikus templom időközben barokk berendezést kapott. A múlt század elején sajnos ezek egy részét átalakították és helyére oda nem egészen illő szobrokat helyeztek a korszellemnek megfelelően. Így változtatták meg a Szent Ferenc oltárt, s így került a barokk oltárra Jézus Szíve és Szűz Mária szobra.
A templomot 1930-ban emelték plébánia rangjára. 1927-ben kezdték meg a nagy építkezést, majd 1935-ben folytatták a keleti szárny bővítésével, mivel a Trianoni békediktátumot követően a Felvidékről (Nagyszombat) ide költözött a ferences rend hittudományi főiskolája. 1945-ben kb. 500 embernek nyújtott menedéket a megszentelt épület. 1950. július 11-ig élhettek a kolostor falai között a szerzetesek, ekkor ugyanis elhurcolták őket. A lelkipásztori szolgálatot a szombathelyi egyházmegyére bízták. 1950 és 1989 között a Vakok Intézete működött a több évszázados falak között. Időközben több átalakítás történt az épületegyüttesen. Az egykori főiskola részéből Assisi Szent Ferenc Kollégium lett főiskolás hallgatók számára.
1989 óta újra Szent Ferenc fiai lakják a régi kolostort és végzik a lelkipásztori munkát. 1990-93 között P. Sill Aba tartományfőnöksége alatt itt volt a Marian Provincia központja is. A templom kapuja fölött látható az alapító Sennyei püspök címere. A gótikus templom belső tere igen értékes, s különböző stílusjegyek nyomait viseli. A főoltáron Árpád-házi Szent Erzsébet, a FVR védőszentjének faragott szobra látható. Körülötte Molnár C. Pál festményei – melyek cserélhetők (advent, nagyböjt témáját, valamint Szent Erzsébet életét ábrázoló képek). A szentélyben található a gótikus faragással ékesített ülőfülke, mely egykor papi ülőhelyként funkcionált. A fülke mellett egy XIV. századból származó Szent Erzsébet kép látható. Az egykori díszes stallumok (ahol a szerzetesek a zsolozsmát végezték) elpusztultak. Ma egy stílusban nem a templomba illő oltár és ambó áll a szentély közepén. A keresztút faragott és festett stációit P. Orbán Márk készíttette 2007-ben.
A hajóban a következő mellékoltárok találhatók a szószéktől indulva, mely magán viseli a barokk építészet jegyeit. Jézus Szíve oltár a XX. század elejéről, két oldalt Szent Sebestyén és Szent Flórián régi szobraival. A 2. a Szent Ferenc oltár Szent Péter és Szent Pál apostoloktól körülvéve, s hátul Zakariás, Annak és Szűz Máriát ábrázoló oltára. Az északi oldalon elöl látható a megcsonkított barokk oltár Szűz Mária szobrával (Szeplőtelen Fogantatás), két oldalt Szent Vendel és Szent Rókus szobraival. A következő oltár Szent Antal tiszteletére épült Szent István és Szent László barokk szobraival. A harmadik oltárt a XIX. században emelték Szent Flórián tiszteletére, mely oltárképen Szombathely 1716-os tűzvész ábrázolását is láthatjuk. Két oldalt Szent János és Keresztelő Szent János szobrai állnak. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a templomban és a gyóntató helyiségben festett ólomüveg ablakok találhatók.
Forrás:
www.szombathely.ferencesek.hu