Szőc | Szent Flórián-templom

1272-ben említik először írásban Zelch néven, ami szláv eredetére utal és jelentése kis falu. Területének fele a veszprémi püspökség uradalmához tartozott, másik fele a Dobosi család tulajdona volt. A Dobosi család tulajdonának egy részét a Gyulaffy családnak adta el, másik részét pedig a helyi nemességre ruházta át. A püspöki uradalom területe 1494-ben Tátika várához tartozott. Később a falu teljes területe a Gyulaffyaké lett. 1669-től a birtok az Esterházy család tulajdonába került. A török megszállás idején a környék többi településéhez hasonlóan teljesen elnéptelenedett, majd 1741-ben a tulajdonos Esterházy család Németországból hozott telepesekkel népesítette be. Római katolikus templomát a betelepített német ajkú lakosság 1760 és 1770 között építette barokk stílusban, a középkori templom maradványain, felhasználva annak egyes elemeit. Ma is láthatók a romanikus stílusú romok oszlopai, a dongaboltozatos szentély maradványai és a templom körüli kerítés. A községtől délre fekvő Szőlőhegy oldalában található a Szent György-kápolna és az attól mintegy 2 kilométerre lévő Árpád-kori dabospusztai templomrom. 

A templom története az 1975-ös sematizmus szerint: „1226-ban a veszprémi püspök birtoka. 1272-ben Tátika várához tartozik. 1332-ben elpusztult. A tizedjegyzék 1493-ban plébániaként említi. Plébánosa Chapó János fia Péter. A templom szentélye és sekrestyéje a középkori templom maradványa lehet. Félköríves, keletelt szentély 3 támpillérrel. A hajó XVIII. századi hozzáépítés, a torony 1856-ban épült hozzá. 1948-ban készült a mai mennyezet, kórus és teljes belső felújítás. 1969-ben külső restaurálást kapott. Barokk, méretei: 16×6 méter.” A falu a XIII. században a Kaplony nemzetség dunántúli ágáé volt, s tőlük kapta meg — a nemzetségből származó Zlaudus püspök útján — a veszprémi püspökség Tátika várához.

A XIV — XVI. században már két falu: a Nyirád felőli a püspökségé, a másik, a Halimba és Dabas közötti a Rátóti Gyulaffyaké volt. Feltehetően ezzel a Szőccel azonosítható az az 1432-ben említett hasonló nevű falu, amelynek parochiális egyházában Szent Ferenc oltára állt. Templomáról egyelőre közelebbi adatot nem ismerünk. A mai római katolikus templomot alaprajzi formája és felépítménye alapján Árpád-korinak tartjuk, és a középkori templommal azonosítjuk. Szent Flórián (240. körül – 304. május 4.) keresztény vértanú, a tűzoltók védőszentje. Tisztelete Magyarországon a középkor végén a Szepesség németlakta vidékein kezdődött, majd a 17. században terjedt el általánosan. Templom titulusaként nagyon ritka hazánkban.

Forrás:
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár Sematizmusa
Magyar katolikus lexikon III. (Éhi–Gar). Főszerk.: Diós István