Szerdahelyi Szent László-monostor | Gálosfa

Szerdahelyen Szerdahelyi Dersfi Miklós, 1335-ben, Szent László tiszteletére alapított páloskolostort. Az oklevelekben a Szent László tiszteletére szentelt szerdahelyi kolostor néven fordul elő. Egyike volt a leggazdagabb pálos kolostoroknak. 1335-ben Bát, Kökényesfő, Tornócz, Szerentelki, 1345-ben Petőfalva, 1424-ben Szent-Luka (Szent-Lukácsfalva) és Szerdahely, 1444-ben Taszár helységekben kap részeket a Győr-nembeli Szerdahelyi Dersfiaktól, 1481-ben pedig Várdán és Jután Várdai Mihálytól. A kolostorról 1495-ben is van még okleveles adatunk… 1543-ban pusztult el. Tímár Péter szerint romjai ma is felismerhetők Gálosfa falu határában…

A pálosok Szent László király tiszteletére szentelt kolostorát, amely Pázmány Péter szerint a pálosok toldi vikariátusához tartozott, Ders fia Miklós mester alapította 1335-ben, amint ez a királyi átiratban is fennmaradt alapítólevélből kiderül. Az alapítólevél szerint 1335-ben Miklós mestertől megkapták a Surk erdő egy részét a monostortól keletre, két malmot a Kaposon Bát faluban, egy szőlőt Thormoch faluban a somogyi apát birtoka mellett, egyet pedig Kökényesfő déli részén Baranya nevű föld szomszédságában, valamint Szerenketeleke falut. Miklós mester azonban néhány év múlva használni kezdte monostorának birtokait, sőt, el is vette tőlük. A dolog I. Lajos király elé került, aki arra kötelezte Miklós mestert, hogy adja vissza a pálosoknak az őket megillető birtokokat, amit hamarosan meg is tett.

1347-ben a barátok Péter mestertől egy telket kaptak a Gerencén túl, továbbá mindenféle pénzbeli és természetbeni ajándékot, valamint ígéretet egy malom megszerzésére, cserébe a tőlük erőszakkal elfoglalt telekhelyekért, amelyeken Péter a kúriáját építette fel a monostor mellett. 1412-ben Ders Márton királyi asztalnokmester, a korábbi szlavón vicebán Budaszentlőrincen tartózkodván a pálos rendi nagykáptalanon Lászlótól, a pálosok prior generálisától engedélyt kapott, hogy a szerdahelyi monostorban ahhoz hozzáépítve saját maga részére temetkezőhelyül Szent Márton tiszteletére kápolnát építsen, s abban naponta egyszer misét celebráljanak. Időközben számos birtokadománnyal gazdagodott a monostor. Mohács után a remeték egy ideig még bízhattak a patrónusaik fennhatósága alatt álló kaposújvári vár védelmében. Elképzelhető, hogy az Imrefy-várkastélyban is állomásozott katonaság, némi védelmet biztosítva számukra.

1542-ben adott utolsó életjelet a kolostor. Ez évben a tőle alig néhány száz méterre levő Szentluka plébánosa még megfizette hadiadóját, az 1 forintot, a szerdahelyi plébános már nem. A kolostor körül a középkorban végig erdő terült el, amit többször említenek. Egy részét az Imrefyek irthatták ki a várkastély kiépítése során, védelmi okokból is. Nagy József 1802-es Somogy vármegye térképe a mai állapotot tükrözi Kistótváros környékén. A térkép meglehetősen nagy segítséget ad az elpusztult somogyi települések felkutatásához a külterületi szántók és szőlők megjelölése révén. Az 1722-es urbáriális összeírás szerint Kistótvároshoz csak igen kicsiny szántóterület tartozott, jelentősebb erdőirtás 1722-1802. közötti időben történhetett.

A szerdahelyi pálos kolostor helyét Guzsik Tamás Kaposszerdahelyen kereste. A napjainkban végzett újabb kutatások szerint azonban Gálosfa határában, attól keletre helyezkedett el. Az 1998-ban M. Aradi Csilla irányításával indult ásatás során kiderült ugyanis, hogy a Szerdahelyi család birtokközpontját, valamint az 1335-ben Miklós mester által alapított, Szent László tiszteletére szentelt pálos kolostort nem a mai a Kaposszerdahelyen kell keresnünk (Guzsik Tamás véleményével ellentétben, aki Kaposszerdahely belterületének déli részén azonosította a kolostort), hanem a Gálosfával szomszédos Tótváros puszta környékén. A 15. század vége – 16. század eleje körül, a Ders ág kaposújvári birtokközpontjára költözése, illetve a Dancs ág kihalása után, az Imrefyek kezén egyesül a birtok, akik sáncárokkal körülvett kastélyt is építenek az ekkor már Tótvár(os) néven emlegetett településen. A hármas birtoklás ideje alatt azonban mindhárom ág külön kúriát tartott fenn.

Az ásatás területét Tímár Péter levéltári kutatásai alapján a pálos kolostorral azonosítja. A kisszámú feltárt pálos emlékek szempontjából lényegesnek tűnik egy ilyen, aránylag kevéssé lepusztult állapotú műemlék feltárása. Reményeink szerint lehetőség nyílhatna egy komplex kutatásra, amely a kolostor gazdasági részlegét (malmok stb.) is bemutatná. Ugyancsak fontos kutatási eredmény lenne egy nagy múltú nemesi család birtokközpontjának ásatás során történő megismerése. A terület magántulajdonban van…

Forrás:
Régészeti Kutatások Magyarországon (Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, 2018. szeptember 9.)
Guzsik Tamás: Eltűntnek hitt pálos építészet Somogy megyében
Timár Péter: A szerdahelyiek Somogy megyei birtokai. 1. rész: Szerdahely