Szenyér | Szent Péter és Szent Pál-templom

A kanászok települését jelölő szláv gyökerű helynév 1291-ben királyi udvarnokok földje, amelyet eladományoztak. A település a 14. században a Szenyéri, később pedig a Tapsonyi Anthimi családé volt. Az 1332-7-i pápai tizedjegyzék Zinner néven említi; 1333-ban Jakab pap 20 széles D-t, 1334-ben 2 garast fizetett. A templom a segesdi főesperességhez tartozott. 1345. szeptember 29-én a szenyéri Szt. Péter apostol egyházban Tenyn László comest Miklós mester, királyi étekfogó eskü alatt fiává fogadta. 1436-ból ismeretes plébánosának, Antalnak az említése is. Városias településre utal, hogy már 1437 előtt fürdővel rendelkezett – az ebben az évben kelt oklevél szerint a szenyéri fürdőben Tapsonyi János embereivel Mihály kovácsot két évvel ezelőtt megverette. 1445-ben a Tapsonyi Anthimiek visszakapták szenyéri allodiális házukat; talán ezért kezdtek itt várépítésbe.

A szenyéri vár építése 1459 után vehette kezdetét: ekkor kapta Mátyás királytól Anthimusfi László azt az engedélyt, hogy fából vagy kőből bármely birtokán várkastélyt vagy más erősséget építhetett bástyákkal, falakkal, árkokkal és más szükséges építményekkel. 1464-ben már állt a castellum, melynek tartozékai Tapsony, Terebezd, Merke, Tikos, Baráti és Edde falvak voltak. Az 1471. évi 29. te. alapján elrendelték az erősség lebontását, azonban erre nem került sor. 1482- ben végre mezővárosként említik – oppidum Zenyer a szenyéri vár alatt feküdt (oppidum Zenyer sub castello Zenyer) -, 1498-ban pedig már évente kétszer (szeptember 14-én és november 30-án) szabad vásártartási jogot is kapott (nundinas liberas seu fora annualia libera).

1483-ban fogadójáról értesülünk (hospitio suo in eodem habito). 1542-ben Mihály nevű plébánosa 1 Ft hadiadót fizetett. 1562-ben találkozunk utoljára a településsel, vára a török előrenyomulásával egy időben, a faluval együtt pusztult el. Az 1748-as canonica visitatio szerint a templomot fazsindellyel fedték, és pusztuláshoz közeli állapotban (ruinae proximum) állt, szentélye boltozva volt, míg hajóját síkfödém fedte. A római katolikus templomnak a nyújtott nyolcszög három oldalával záródó szentélyéhez Genthon szerint észak felől sekrestye, nyugatról támpilléres hajó épült. A templom a falutól délre fekvő temetőben áll. Régészeti feltárására, falkutatására és helyreállítására Valter Ilona és Erdei Ferenc jóvoltából került sor 1972-ben. A 13-14. század fordulóján épült, torony nélküli templom háromszögű oromzattal lezárt nyugati homlokzatát két rézsűs támpillér erősíti. Nyújtott négyszögű, északi oldalán támpillérekkel támasztott hajója, csúcsíves diadalíve és a nyolcszög három oldalával záródó szentélye van, melyet déli falán támaszt meg egy támpillér.

A támpillér keleti oldalánál alakos festésnyom volt megfigyelhető. A szentélyben az eredeti járószint a maihoz viszonyítva 30 cm-rel mélyebben jelentkezett. A szentély északi oldalához sekrestye épült. A hajó déli oldalán, a mai párkány alatt négy nagyméretű, téglából épült, félköríves ablakot tártak fel, amelyeket a 13. század második felére kelteztek. A déli fal közepén a felfedezett román kori bejárat félköríves, kettős rézsűvel van tagolva, eredeti küszöbbel. Érdekes, háromszögletű timpanonban végződő, előreugró kapuépítményt találtak, amelyet a kapu két oldalán 2-2 félköríves fülkével tagoltak. A szentély déli és keleti falán félköríves román kori ablakok kerültek elő. A sekrestye az ajtó magasságáig szintén egykorú a templommal, azonban a nyugati előcsarnokos kaput későbbinek tartják. Valter Ilona a boltozott szentélyű templom korát 1270 körűire datálta. Erdei Ferenc az építést két periódusra (késő román, illetve gótikus) osztja a szentély északi, elvékonyodó fala miatt. A templom belsejében középkori festéknyomok kerültek napvilágra. 1754-ben, a barokk újjáépítés során 1 méterrel csökkentették a hajó párkánymagasságát, új ablakokat nyitottak, áthelyezték a kaput nyugatra, ahová karzatot emeltek, és barokk boltozattal látták el a templomot.

Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)