Szentlélek-templom | Sopron

Szentlélek-templom

Sopron

A kívül gótikus belül barokk templom első hiteles említése 1406-ban történt. Alapjainak lerakása a 14. század utolsó negyedére tehető.

Győr-Moson-Sopron megye
9400 Sopron, Szentlélek út 2.
Plébánia telefon: +36 99 508080
Email: varosplebaniasopron@gmail.com

A templom rövid története

A templom első hiteles említése 1406-ban történt. Alapjainak lerakása a 14. század utolsó negyedére tehető. Erre utal az a tény, hogy Szentlélekről nevezett főoltára Turnhofer Tamás soproni polgármester és bíró közreműködésével készült, aki viszont már 1424-re meghalt. Valószínűleg a johanniták alapították, akiknek ispotályával átellenben épült és kórháztemplomuk lehetett, de nem sokáig volt kezükben. A Szentlélek kápolna a városplébános telkén épült fel az új plébániaház mellett, és a mindenkori városplébános házikápolnájának volt tekinthető. Templomként 1521 óta említik. Felépítését a város polgárságának áldozatkészsége tette lehetővé és hamarosan az egyik legjobban felszerelt kápolnája lett a városnak, sőt 1476-ban még könyvtárral is rendelkezett.

Oklevelek tanúsága szerint főoltárán kívül négy mellékoltára volt ( Szent Erazmus 1438, Szent Péter és Pál 1428, Hétfájdalmú Szűz 1519, Szent Flórián 16. század első fele). 1605-ben törökök és hajdúk dúlták fel a várost és a templom is megsérült. Az akkor már nagy többségben protestáns város nem akarta kivenni részét a helyreállításból. Amikor 1608-ban a városplébános lemondott a Szent Mihály templom használati jogáról, csak ez a templom maradt használatában. 1627 után került sor helyreállítására és berendezésének megújítására, amelyből a város akkor mégiscsak kivette részét. Ebben az időben saját kérésére két városplébánost temettek el az akkori főoltár elé. Az Alsólendván született, korábbi győri kanonok Csehi (Chechovius) Istvánt, (1638-1644), aki beteg híveinek látogatása közben szerzett pestis áldozata lett. Valamint a Fertőszentmiklóson született, korábbi kapuvári ill. sárvári plébánost, Vitnyédy Ferencet (1650-1666).

1666 után Zichy László folytatta a felújításokat, két harangot öntetett és aranyoztatta a főoltárt. Az 1673-as renováláskor került a torony tetejére a még ma is meglévő kovácsoltvas kereszt a kakassal. 1674 után azonban megint kevesebb gondot fordítanak rá, mivel a Szent Mihály templom ismét a katolikusok használatába került. 1754-ben építették a sekrestyét. 1767-ben hozták át a Szent Mihály templomból a „faköpenyes” Mária.szobrot a főoltárra, amely nagyon népszerű a mai napig. Primes György akkori városplébános úgy fejezte ki ragaszkodását a szobor iránt, hogy lehozatala ünnepélyes körmenet keretében történt, valamint elrendelte, hogy mindennap litániát mondjanak és rózsafüzért imádkozzanak. Primes György óhaja mind a mai napig teljesül. 1782-ben barokk boltozatot kapott az épület és meghosszabították a templomot a szentély felől. Ebben az időben dolgozott itt Dorffmaister István, aki kifestette az egész templomot a kor ízlésének megfelelően, a falakat elöntötte füzéres későbarokk díszítménnyel.

Az egyetlen hajót három boltszakasz alkotja, melyből kettő keskenyebb, a középső pedig négyzetes. A nyomott, kosáríves diadalív kettős falpilléren támaszkodik. A szentély két részből áll: az első csehsüvegboltozatos, a második félkupolás. A szentély ovális kupoláján az Egyház allegóriája látható. Középen erőteljes nőalak ül, egyik kezében kereszt, másik kezében kehely ostyával, alatta az evangéliumi idézet: In printípio erat verbum. Puttók lebegnek, keresztet, horgonyt és szívet tartanak, melyek a hit, remény és szeretet jelképei. Lejjebb a Szent Péter bazilika található, mely a sziklára épített Egyházat jelképezi. A freskó bal oldalán, a tiara alatt valószínűleg az éppen akkor uralkodó VI. Pius pápát örökítette meg a művész. A freskó négy sarkában puttók tartják a sarkalatos erények jelképeit. A főhajó első szakaszának mennyezetén az Angyali üdvözlet látható, amelyen megjelenik a művészre utaló felirat is: Stephan Dorffmaister invenit et pinxit. Mária és Gábriel alakja mellett a mennyei kíséret és a Szentlélek – galamb képében – is helyet kap. Jobbra két puttó kőtáblát tart: Et Verbum Caro Factum est. Balra egy másik harsonát fúj, társa letaszítja a gonoszt, aki egy csontvázzal bukik alá.

A főhajó középső szakaszában festette meg a művész a legnagyobb freskót, a Mária mennybevitelét és megkoronázását mutató jelenetet. A megnyílt égbe felemelkedett Szűzanyát az angyalsereggel körülvett Szentháromság fogadja. A dicsfénnyel övezett Mária fejére balról Jézus, jobbról az Atya helyezi a koronát. A freskó négy sarkában a négy evangélista látható. A kórus feletti boltozaton Jézus bemutatását találjuk, a kép központi alakja Símeon főpap, aki kitárt kézzel áll a lépcső tetején, Mária és Jézus alakját Szent József kíséri. A freskón Símeon éneke: Nunc dimittis Servum tuum Domine, Secundum Verbum Tuum in pace. A nagyobbik boltozat alsó részén az egyházatyák életnagyságnál nagyobb alakját festette meg a művész szoborszerűen, fülkében. Bal oldalon Szent Jeromos és Szent Ambrus, jobb oldalon Nagy Szent Gergely és Szent Ágoston található. Az északi fal felső részében a szimmetria kedvéért egy (vak) ablakot festett a mester.

A szentély falára két fülke urnával, és két grisaille-kép került: Jobb oldalt Melkizedek áldozata és Izsák feláldozása a jobb oldalon. A főoltáron 1-1- angyal és aranyozott gyertyatartók találhatók. A szentély hátsó falának jobb oldalán az egyik angyal az Ószövetségből ismert mózesi rézkígyót tartja, bal oldalon pedig a másik sakktáblamintás keresztet tart az íves párkányon ülve. Középen a kép felett az Atya ül, jobbján Krisztus a kereszttel. Valamennyi 1750 körül mintázott kompozíció. A főoltárkép a Szentlélek eljövetelét örökíti meg, befejezetlennek tűnik, inkább vázlatszerű alkotás. Elképzelhető, hogy nem Dorffmaister festette, hanem egyik bécsi akadémiai tanára Joseph Ignaz Milldorfer készíthette. A kép egyik vázlata a Storno-gyűjteményben, egy másik a budapesti Szépművészeti Múzeumban, egy későbbi másolata a Soproni Múzeumban található. A templomnak két mellékoltára van, jobb oldali az úgynevezett Piéta-oltár, mely az 1750-es években készülhetett, és alkotója Joseph Ignaz Milldorfer, aki nagy valószínűséggel a főoltárkép alkotója is.

Bal oldalon áll az úgynevezett Golgota-oltár, a megfeszített Krisztust ábrázolja a százados alakjával. A szerződés szerint ez Dorffmaister munkája. A kép felett angyalok, a középső könyvet tart a kezében: Crucifixus pro nobis. A szószék zöldre márványozott, aranyozott, fából készült. Peremén, csavart oszlopok közt, kagylós fülkében a négy evangélista. A keresztelőkút több részből áll, a rokokó díszes medencét térdelő szerecsenfiú tartja. A fedélen, ami leemelhető Xavéri Szent Ferenc keresztel. A nyolc pár padot, koraklasszicista faragott díszek és rozetták ékesítik. Molitor György munkája 1882-ből. Az orgonát 1912-ben a Rieger cég készítette. A templom belsejét 1986-88-ig, illetve 1991-ben restaurálták. Dorffmaister István soproni tevékenységét 1997 óta dombormű őrzi a templom külső falán.

A rekonstrukciós munkák 2004-től folytatódtak. A tetőszerkezetet dendrokronológiai vizsgálatnak vetették alá, melynek során a famaradványok korát határozták meg, a fák évgyűrűjének vastagsága segítségével. A gerendák vörösfenyőből készültek és a minták összehasonlítása után arra lehet következtetni, hogy az adatsor legfiatalabb évgyűrűje 1494-ben képződhetett Tirolban. 2009-ben készültek az ablakok, melyek szépen illeszkednek a környezetbe. A templom búcsúnapja Pünkösd hétfőn van.

 

Forrás:
Városplébánia Sopron

Back to Top