Szent Péter apostol-templom | Őriszentpéter

A község az egykor az ország nyugati határának védelmére letelepített, katonai szolgálatot teljesítő határőrnépek lakóhelyének, az Őrségnek a központja volt már a középkorban is. 1453-ban a plébániatemplomának titulusát tükröző Szentpéterfalva névvel említik. 1549-től szerepel a forrásokban az őri szentpéteri castellum. A török elleni végvárrendszerhez tartozott erődítés valójában a Templomszer nevezetű dombon álló, román kori plébániatemplom megerősítésével alakult ki, amely körül ma is felismerhető a mély körítő árok és a kettős sánc. A 13. században épült templomot a 15. században átalakították, apszisát lebontva nyújtott, ugyancsak félköríves záródású szentéllyel bővítették. A 16. század közepétől a reformátusok által használt templom 1556-ban majd 1664-ben a törökkel folytatott harcokban ismételten leégett és megsérült, 1680-ban romos, röviddel 1698 előtt renoválták. 1732 óta a katolikusoké.

A 19. század elején már ismét javításra szorult. 1910-ben Sztehlo Ottó, a Műemlékek Országos Bizottsága építésze felmérte, és tervet is készített helyreállítására. Erre végül 1929-ben került sor. 1979-től Valter Ilona régészeti- és falkutatásokat végzett a templomon, amit ennek nyomán Komjáthy Attila és Hoppe László tervei szerint 1982-re helyreállítottak. (Az Árpád-kori templomok millenniumi helyreállítási programja keretében 2000-ben felújították az épületet.) A mai épület nyugati felében a téglából emelt, román kori templomhajó jó állapotban megmaradt a nyugati homlokzat középtengelyében előreugró, karcsú toronnyal. Az eredeti, a 15. század vége felé lebontott, félköríves szentély alapfalait Valter Ilona ásatása tárta fel. A tornyot felül ívsoros párkány koronázza, alatta a felső emeleten középoszlopokon és vállköveken nyugvó ikerablakok nyílnak.

A hajó homlokzatait a sarkokon, az északi hosszfal közepén, a délinek pedig a keleti harmadában széles lizénák tagolják. A falmezőket fogrovatból és két ívsorból álló párkányzat zárja felül. A déli homlokzat keleti falmezőjében csúcsíves záradékú résablak, díszes, ívsoros vakolatkerettel. A nyugati mezőben két félköríves záródású résablak, a keleti jórészt restaurált. A két ablak alatt nyílik a félköríves ívzáradékú, lépcsőzetes bélletű, normanpálcás rombuszidomsorral és palmettasorral díszített kőkeretű déli kapu, körülötte a háromszögoromzatos téglakeretelés lefaragott nyomai. Az ajtókeret vízszintes szemöldöke fölötti ma üres ívmezőhöz tartozhatott a barokk falazatban másodlagosan beépítve előkerült timpanontöredék, egy eredetileg alighanem Isten Bárányát kísérő sárkány ábrázolásával. A kapuzat részletformái az 1230-1240 körüli időszakra utalnak, ajaki műhely mestereinek hatását mutatják.

A lépcsőzött profilú diadalív mögött a ma is álló, félköríves záródású, támpillérekkel erősített, nyújtott szentély a késő gótikus építési periódus emléke. Északi oldalán kőből faragott, késő gótikus szentségfülke. A keret mögötti falazott fülke felső lezárásához a templom 14. század végi égése után készült téglapadló rozettás (napszimbólum) tégláját használták fel, amelynek párdarabjai a torony 15. század végi befalazásából, ugyancsak másodlagos felhasználásból kerültek elő a kutatás során. Hasonló motívummal díszített padlótéglák a lilienfeldi (Ausztria) ciszterci kolostor 14. századi kápolnájában ismertek.

Forrás:
Valter Ilona: Őriszentpéter, római katolikus templom In.: Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd – Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)