Szent Mihály-templom | Sopron

Sopron mai településének legrégibb része a Szent Mihály domb körül helyezkedett el. Itt már régebben is állhatott szentély, amelynek helyére épült a mai templom tornya és hajója, amikor Sopron Szabad Királyi Város lett. Mindezeket a Kegyúr építtette. A templom első írásos említése 1278 és ettől az évtől kezdve a városplébánosok névsora is ismert. 1450-től kezdve hozzáépítették a kereszthajót és a szentélyt. A templom mai nagyságában 1484-ben készült el teljesen. Felszentelésén egyes feltételezések szerint Mátyás király is részt vett. A Szent Mihály templom méreteivel és merész arányaival a Budavári Mátyás templom után az ország legjelentősebb gótikus alkotása.

A torony többször is át lett építve, utoljára 1979-83-ig. Kövei Burgenlandból Szentmargitbányáról származnak. 1567-1584-ig a katolikusok és a protestánsok közösen használták. 1608-ban a protestánsok teljesen lefoglalták és ettől kezdve 1674-ig egyedül használták. Ezután visszakapta a Városplébánia. Mátyás király idejében 20 oltára lehetett (céh oltárok). Ezeknek felbecsülhetetlen értékű gótikus szobrait 1608 után a képrombolók kidobták a templomból és elégették. Későbbi városplébánosok a belső berendezést barokk stílusban újították meg. Ezt a berendezést 1864-ben eladták, valamint az itt eltemetett előkelők barokk síremlékeit a városi múzeumnak adták át. A ma is meglévő neogótikus berendezést id. Stornó Ferenc tervei alapján készítették.

A Mátyás korabeli gótika művészi alkotásainak egyetlen maradványa az a fafaragású Szűz Mária szobor, amely sok viszontagság után a bécsi Pázmáneumból került vissza Simor János hercegprímás közbenjárására 1868-ban. Ugyancsak kiállításon szerepel a régi főoltárkép, Altomonte Bertalan: Magyarok Nagyasszonya harcba vezeti Szent Mihályt a törökök ellen. Simor János hercegprímás, bíboros ajándéka a mennyezeten függő nagyméretű feszület, melyet id. Stornó Ferenc foglalt díszes neogótikus keretbe. A templom bal oldali mellékhajójában található a Keresztelő Szent János templom régi oltárképe, valamint régi síremlékek, a Pejachevich grófok gótikus keretbe foglalt sírkőrészlete, Primes György városplébános és egy gróf feliratos sírköve.

Említésre méltó a sekrestye hálóboltozata és annak zárókövei, valamint a kincstár régi, gótikus, mázas csempéjű padlózata. Ilyen nagyságú összefüggő kerámia padló egyedül itt található az országban. A templom középkori műkincsei az Egyházművészeti Gyűjteményben találhatók. Művészi értékű a főhajó közepén lévő 17. században készült csillár, rajta Szent Mihály és a tizenkét apostol. A templom orgonáját, Papp Kálmán városplébános megbízásából, 1944-ben a Rieger orgonagyár készítette. 1946. június 16-án, ebben a templomban szentelte győri megyéspüspökké Isten szolgája Mindszenty József bíboros hercegprímás az akkori városplébánost Papp Kálmánt. Ennek állít emléket a jobb oldali mellékhajó Szent Péter oltáránál lévő márványtábla.

A templom külső restaurálása 1980-1998-ig tartott, belső restaurálása napjainkban is folyamatban van. A templom mellett a régi Szent Mihály temető helyezkedik el, amely már a római korban is és a középkorban is temető volt, fallal körülvéve. Miután bővíteni nem lehetett, az ott található csontokat a 13. században csontháznak (ossariumnak) épített Szent Jakab kápolnában helyezték el. A templom kertben áll az ifj. Stornó Ferenc által 1892-ben készített neogótikus keresztút.

Forrás:
Városplébánia Sopron