Szent Márton-templom | Rajka

Szent Márton-templom

Rajka

A gótikus eredetű, XVIII. századi barokk templom értéke egy XIV. századi szentségház és egy XVIII. századi barokk falkép. A torony csúcsíves, mérműves ablakai és déli falának falképe is a középkort őrzi.

Győr-Moson-Sopron megye
9224 Rajka Szent István u. 39/a.
Plébánia telefon: (96) 322-314

A templom rövid története

Az egykor Pozsonyból Budára a Duna jobb partján vezető út mentén fekszik Rajka község. A második világháború után határfaluvá vált település első hiteles középkori említése 1208. A század első felében Rajka és tartozékai a Héder nb. Dénes ispán kezén vannak, majd bizonyos kihágásai miatt a király elveszi tőle. Az új birtokos Simon ispán, aki örökös nélkül hal meg, így ismét a királyra száll az uradalom. IV. Béla király 1262-ben Herrandus főlovászmester trencséni ispánnak adja Rajkát és tartozékait. Herrandus, Dénes ispán fia, a király iránti hűségéért, az Ottokár elleni stájer és morvaországi hadjáratokban tanúsított vitézségéért kapja vissza az egykor apjától elkobzott birtokot, majd négy évvel később Oroszvárt, ahol akkor már castellum áll. Az előbbi birtokokat kiegészítve Szerdahellyel és Csütörtökhellyel – Herradus fia, Jakab 1297-ben elcseréli Monyorókerék királyi uradalmával.

Rajkát a további századokban nemesi családok, ill. az óvári vár tulajdonában találjuk. A mai település keleti felében áll a község plébániatemploma. A templom tömege szokatlanul egyedi: keleten áll négyszintes, falazott sisakú tornya. A toronyhoz csatlakozik a boltozott szentély, majd a nagyméretű ugyancsak boltozott hajó. Az oldalhomlokzatokhoz különböző toldalékok csatlakoznak, sekrestye, kapuépítmény. A torony földszintjét gótikus boltozat fedi, falait több szinten mérműves ablakok törik át. Mindezek érthető módon már a 19. század második felében felhívták a figyelmet az épületre. Rómer Flóris a tornyot a 14. századra datálja, míg Henszlmann 1885-ben a másodrendű emlékek sorába helyezi. Ugyanő felhívja a figyelmet egy Moson megyében meglévő templomcsoportra, amelyet Hamburgból eredeztet, és amelynek jellemzője a keleti torony, a szentély feletti torony. Példaként Gálos, Járfalu és Rajka temploma szerepel.

Henszlmann felismerését bizonyára elősegítette az, hogy Modrovich János már 1873-ban megküldte a MOBnak a németjárfalui és a rajkai templomok felmérési rajzait. Ezidőtől fordul elő a MOB iratanyagában a rajkai templom, rendszerint felújításhoz kérvén segítséget; mint pl. az 1880-as évek közepén a tűzben megrongálódott torony rendbetételéhez. A 20. század harmadik évtizedében, 1927-ben a plébános, felújítani óhajtván templomát, a MOB-hoz fordul „anyagi és erkölcsi” segítségért. A kiküldött építész jelentésében megismétli a plébános által vázolt építéstörténetet – római őrtoronynak vélvén a középkori tornyot – majd megállapítja: restaurálásra nincs szükség csak „fenntartási szempontból szükséges kisebb munkálatokra”. Mindezekhez a MOB nem ad pénzt. Kisebb javítások után az 1970-es évek végén felcsillant a remény, hogy a templomot az Országos Műemléki Felügyelőség teljesen felújíthatja.

A templomról középkori adattal nem rendelkezünk. A legkorábbi formájában egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom korát a 13. század végére, következő század elejére tehetjük. A téglából épített, déli homlokzatán kisméretű résablakokkal megvilágított templom vélhetően síkfödémes volt. Eredeti párkánymagasságát nem ismerjük. A 14. század közepén a szentély keleti oldalához, vele egyező szélességű, falazott sisakú, mermuves ablakokkal ellátott tornyot építenek. A torony boltozott földszintjét az egykori keleti szentélyfalba tört diadalív kapcsolja a korábbi templomhoz. A toronyalj lesz az új szentély, míg a korábbi négyezeti térként funkcionál. A diadalív északi oldalán szentségtartó fülkét építenek. A torony déli külső homlokzatát ma már azonosíthatatlan témájú falképpel díszítették.

A középkori templomot a 17. sz. elején magasítják; a hajót és a románkori szentélyt boltozzák. A mintegy 3 m-es magasítással egyidőben külső támpillérekkel erősítik meg a falakat, a boltozatot. A szentélyként szolgáló tornyot újravakolják, sarkait festett armírozással díszítik. A magasított hajóban keskeny, magas íves záródású ablakokat képeznek ki. A 17. század közepétől vannak templomlátogatási jegyzőkönyvek; adataik nyegesek az építéstörténet felvázolásához. A török birodalom utolsó nagy hadjárata, Bécs elfoglalásának utolsó kísérlete idején a rajkai templomot is felégetik. A század végére befejeződött újjáépítés során a templomot egyharmadával meghosszabbítják nyugat felé; a bővítményben folytatják a korábbi boltozatot. A templom bejárata legkésőbb ekkor a rendkívül puritán nyugati homlokzat közepére kerül. A korábbi ablakokat alacsonyabbra veszik. A templom ekkor téglapadozatú, fakarzatos.

Az 1763-as nagy földrengés után ismét felújítják, kifestik. Új sekrestyét építenek a déli oldalra. A templom déli oldalán álló kálváriát 1774-ben állítják föl. Ugyanazon évben új nagyharangot kap a templom, legkésőbb ekkor kerül sor a torony legfelső szintjén a négy mermuves ablak közül háromnak barokk kőkeretes nagyablakká való átalakítására. A déli bejárat elé ekkor építenek kétszintes oratóriumot, amelynek felső szintjét a két támpillér közé beépített boltozott lépcsőfeljáró tette megközelíthetővé. A nyugati karzat a század második felében készül, 1784-ben új orgonát helyeznek el rajta. Az északi falon lévő szószék egy barokk ablak helyére kerül, lépcsőjét a templom külső falához épített feljáró rejti magába. A 20. század elején a nyugati bővítményben lévő kripta külső megközelítésére az utolsó támpillér mellé lejáró előépítményt emelnek. Ez a helyreállítást megelőző utolsó lényegesebb beavatkozás az épület külsején. A belsőben 1929-ben került sor nagyobb munkára; a hajó boltozatát festette ki Pandúr József.

A felújítás 1989 szeptemberében a hajó és a szentély tetőzetének megújításával kezdődött. A hajó felett megmaradt az ácsszerkezet, míg a torony és a hajó közötti szakaszra új fedélszék került. Következő lépésként a toron}’ felújítása következett. A középkori falazott sisak állapota statikai beavatkozást igényelt. A nyolcszögalaprajzról induló gúlában a sisak alján vasbeton tárcsa készült, amely a sarkokban álló pillérekkel és a rajtuk lévő vasbeton kerettel csonkagúla formájú belső vázszerkezetet alkotva merevíti a toronysisakot. A falazati hiányok pótlása után eltávolították a külső betonkérget, helyette a megtalált barokk vakolatnak megfelelő külső vakolás került a sisak felületére. A homlokzatok felújítására, a toldalékok, sekrestyék tetőzetének megújítására, korrekciójára 1991-ben került sor.

 

Forrás (szöveg és kép):
László Csaba – Sedlmayr János: A rajkai rk. templom külső helyreállítása In.: Valter Ilona szerk.: Entz Géza Nyolcvanadik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet – műemlékvédelem 2 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

Back to Top