Szent Kereszt kolostorrom | Kesztölc-Klastrompuszta

A Kesztölchöz tartozó Klastrompusztát Komárom-Esztergom vármegyében találjuk a Pilis-hegység névadó tömbjének, a Pilis-hegy 756 méteres csúcsának nyugati oldalán. A területet Klastrompuszta néven a török idők után említik, mint az esztergomi káptalan majorságát. A klastrompusztai (keresztúri) monostor az alakuló pálos rend központja volt, 1263–1290 között létesült a Szent Kereszt tiszteletére. A kezdetben egyszerű épületet a 13. század végén átépítették, a kornak megfelelő, gótikus templomot emeltek, ennek északi oldalához csatlakozott a négyszögletes udvart körülvevő kolostorépület. A kolostor a 16. századi török hadjáratok során, tűzvészben pusztult el. Romjaiból a helyi lakosság évszázadokon keresztül hordta a követ építkezéseihez. 1959-ben és 1961-ben régészeti feltárásokat végeztek, melynek során feltárták a templom, a sekrestye, a házikápolna és a káptalanterem maradványait.

A klastrompusztai Szent Kereszt-monostor 1263—1290-ig volt a rend központja. 1285-ben királyi hadak égették fel a rendházat. 1287-ben Pilisszentlélek határában lévő pálos Szentlélek-monostort a klastrompusztai Szent Kereszt-monostor szerzetesei népesítették be. 1289-ben IV. László király a pálosoknak adományozza Üllőkő földjét. István rendfőnöksége alatt a Keresztúri monostor új perjele, Lőrinc, az esztergomi egyházmegyében élő pálos szerzetesrendek számára külön szabályzatot kért az esztergomi érsektől, Ladomértől. 1297-ben készült el az új regula. István 1300-ban halt meg, a Szent Kereszt-monostorban temették el.

1304-ben az új rendfőnök, Lőrinc, új monostort alapított Buda mellett, hamarosan ez a monostor lett a pálos rend végleges központja. A monostort 1526-ban felégette a török. A maradványokat utóbb meghódította a természet. Bokrok, fák nőttek a középkori épületromok felett, ám a lassan pusztuló romok 1570 táján még megláthatóak voltak. Ez idő tájt Szent Kereszt-puszta néven említették ezt a területet. A földdel egyenlővé vált helyszínen az 1686 után visszatérő pálosok nem ismerték fel a Szent Kereszt-monostort, és azt a Pilis keleti lábánál fekvő egykori ciszterci apátság romjaival azonosították. 

Kesztölc mai napig őrzi a pálosok középkori jelenlétét a településen, hiszen a település címerében is megjelenik a pálosok címerállata. A község címere pajzs alakú. A pajzs alsó részében látható kettős halom a Kétágú-hegy jelképe. Ezen áll két oroszlán. Az oroszlánok a Kesztölc-Klastrompusztán alapított pálos rend címerállatai. Az oroszlánok az Árpád-házi királyok címerpajzsára támaszkodnak utalva ezzel arra, hogy a község az Árpád-korban keletkezett. Az Árpád-házi királyok címeréből indul ki két szőlőtőke, amelyek életfaként a területén azóta is virágzó szőlőművelést jelképezik. A címer fejrészében látható bányászkalapács — a falu lakói számára több mint 200 éve — a megélhetést nyújtó bányászat szimbóluma.

Ezt a romot történetíróink és a néphagyomány több, a környéken egykor megtelepült szerzetesrend kolostorával próbálta már azonosítani. A múlt századi néphagyomány (1827) egyrészt a templomosok, másrészt (1864) a bencések monostorának tartotta. Fényes Elek, Hunfalvy János, Reiszig Ede, Gerecze Péter, Osváth Andor, Genthon István stb. pálos kolostornak tartották, azzal a helytelen megjegyzéssel, hogy itt temették el II. Endre király feleségét, meráni Gertrúdot. Mások, mint Sinka István, Szepessy Géza és az újabbkori kesztölci néphagyomány a ciszterciták pilisi apátságával — Gertrúd királyné valódi temetkezési helyével azonosították.

A 21. században Klastrompusztán még látható romok a 20. század elejére eltűntek a föld színéről, csak a puszta neve őrizte egy kolostor emlékét. A maradványok részleges feltárását 1961-ben Dr. Méri István végezte el: az ásatás során a kb. 80 x 80 méter kiterjedésű, eredetileg kőfallal körülkerített lejtős hegyoldalban egy kisméretű, nyújtott szentélyű, gótikus szerzetesi templom, az ennek északi falához csatlakozó monostorépület falmaradványai és házikápolnájának szentély-részlete került elő. A templom egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel rendelkezett, hossza 28,1 méter, szélessége 11 méter. A gótikus falak mellett és alatt korábbi falmaradványokat, illetve 13-14. századi sírokat is találtak.

A Dr Kovalovszky Júlia által publikált korai feltárásokat fél évszázadig nem követték újak, míg 2013 őszén a magyarországi Pálos Rend felkérésére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke a Méri István ásatási anyagát őrző Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a Pilis királyi alapítású kolostorait kutató Benkő Elek professzor (MTA BTK Régészeti Intézet) közreműködésével ismét megkezdte a kutatásokat. A közel egy hónapig tartó ásatás elsődleges célja a korábban egy védett fa kiterjedt gyökérzete miatt csak részben hozzáférhető káptalanterem régészeti feltárásának befejezése volt. Az ásatások során nemcsak a szerzetesi élet egyik legfontosabb helyszínének számító helyiség és csodálatos épségben megmaradt téglapadlója került elő, hanem a késő középkori szerzetesi élet számos tárgyi emlékének töredéke is.

Forrás:
Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza
Dr. Horváth István: A klastrompusztai rom eredete. (Adatok a pálos rend történetéhez)
Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK oldala
A pálos rend építészeti emlékei