Szent András-templom | Hidegség

A falu neve eredetileg Hydegsed, Hydegsyd alakban szerepel. (Hidegség = hideg kút, a templomdomb alján fakadó forrásról.) Első említése 1274-ben; akkor a Hahót-nembeli Csák bán fiai birtokolták. 1281-ben az Osl-nembeli Agyagosi Péter fiai kezére jutott Hidegség és filiája, Homok (ma Fertőhomok) a megkezdett toronnyal. (Hidegségen ma is van egy ,,Toronyhegy-dűlő” nevű határrész a plébánia feletti dombon.) 1325-ben a Kőszegiek kezére került, majd még ebben az évben végrendeletileg a borsmonostori apátságé lett. Ebbe az Osl-nembeliek leszármazottai, a Kanizsaiak nem nyugodtak bele. 1453-ban visszakerült a Kanizsaiak kezére. 1476-ban Kanizsai László elzálogosította Csupor Demeter győri püspöknek, az általa alapított Szent Demeter oltár igazgatójának.

Kanizsai Orsolya férje, Nádasdy Tamás, felesége hozományaként elfoglalta. A XVI. század második felére, miután visszafizették a zálogot, törvényesen is a Nádasdyaké lett. 1671-ben Nádasdy Ferenctől elkobozták. Rövid ideig a Draskoviehoké, a XVII. század végétől a Széchenyieké. Széchenyi István birtoka volt, fia, Béla gróf 1874-ben hitbizománnyá tette. 1945-ig a Széchenyi család hitbizománya. A Fertő déli partját követő, Sopront Győrrel összekötő út Nagycenk felé vezető elágazásánál települt Hidegség falu. Lakói a középkorban halászattal foglalkoztak. Szent András tiszteletére szentelt Árpád-kori temploma a falu feletti dombon áll.

A templom műemléki értékeire elsőként Storno Ferenc figyelt fel, több mint egy évszázada. Az 1860-as évek elején Glavanich Gáspár plébánossal együtt feltárta a templom falképeit. Glavanich plébános feljegyzései mellett Storno vázlatkönyvének 1863 — 64-ben készült rajzai tudósítanak erről. Storno értesítése alapján Rómer Flóris is megemlékezett a freskókról. Röviddel felfedezésük után azonban a falképeket újra lemeszelték, emiatt Gerecze Péter 1905-ben már múlt időben beszélt azokról. 1949-ben tárták fel újra a festményeket, majd a feltárást restaurálás követte. Akkor derült ki a falak tüzetesebb vizsgálata során, hogy a Storno által felmért — azóta többször bővített — templom eredetileg nem hosszházas félköríves záródású román templom volt, hanem román kori körtemplom, amelynek nyugati oldalát később kibontották, és téglalap alaprajzú toldalékkal bővítették.

Bár adatunk van a templom 1442. évi újjáépítéséről, az épületen csupán az apszis keleti és a déli oldal alsó ablakának csúcsíves bővítése, továbbá a másodlagos elhelyezésű csúcsíves szentségház utal a gótikára. A XVI. század vége felé protestánsoké lett a templom. 1596-ban már evangélikus papja volt. 1638-ban újra a katolikusoké, bár 1659-ben az evangélikusokon kívül még kálvinisták is laktak a faluban. A protestáns időszak emléke a mai kibővített templom nyugati oromzatán látható kovácsolt vas kakas, amely eredetileg talán a templom mellett állott fa haranglábat díszítette. Az 1659. évi Canonica Visitatio szerint a kupolával fedett rotunda ekkor még eredeti alakját őrizte. Megvolt még a régi szószék, és új oltár állott az elpusztított középkori helyén. Ezután került sor a templom bővítésére.

A rotunda nyugati oldalát a karzattal és a bejárattal együtt kibontották, és a nyugati homlokzat megmaradt sarkaihoz a bontási anyag felhasználásával új terméskő falakat építve, a templomot nyugati irányban meghosszabbították. A templom déli oldalára, délnyugati sarkától kissé keletre Szent Sír-kápolna épült. Az új nyugati homlokzat közepén nyíló bejárat elé kis előcsarnok került. 1683-ban, Bécs ostroma idején a törökök feldúlták a templomot. Újjáépítését 1686 — 93 között Dunkovich Matthias plébános végeztette. A kibővítés következtében feleslegessé vált az apszis. Szerepét most az egykori körhajó megmaradt keleti fele vette át. Az így előrehozott szentély padlószintjét két lépcsőfokkal emelték fel az 1659 utáni padlószinthez képest. Új falazott oltár épült, amely félig a régi apszisban, félig pedig már az egykori körhajóban állott. Hogy mögéje lehessen jutni, az apszis patkóívének visszahajló szárait levésték. 1713-ban villámcsapás pusztította el a harangtornyot, a mai torony 1748-ban épült. Szokatlan helyen, a középkori rotunda apszisa fölött áll. 1757-ben épült a sekrestye feltehetőleg korábbi kisebb sekrestye helyén. 1889-ben építették a neoromán stílusú homlokzatot, amit 1938-ban eltüntettek. 1971-1972-ben felújították.

Forrás:
Bodor Imre: Hidegség r.k. templomának építéstörténete In.: Magyar Műemlékvédelem 1973-1974 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 8. Budapest, 1977)