Református templom
Székely
A település neve arra utal, hogy egykor gyepűvédő őrség lakhelye lehetett, a falu első említése 1284 körül történt. A Szent Mihály tiszteletére szentelt templomot először 1324-ben említik. Az épület jelenlegi formájában egyhajós, félköríves – a hajóval megegyező szélességű és magasságú – szentéllyel záródik, támpillérek erősítik, teljes egészében téglából épült. A hajó homlokzatát két félköríves záródású ablaknyílás töri át. A templom bejárata a hajó nyugati homlokzatának középtengelyében nyílik. Az előépítményben kialakított, lépcsős bélletű kapuzat csúcsíves záródású. A hajón és a szentélyen egyazon magasságban körbefutó „koronázópárkányt” egy erőteljesen megformázott, szabálytalan pálca alkotja.
A 2007-ben elvégzett régészeti kutatás meglepő eredményeket hozott. Kiderült, hogy az eredeti szentélyt lebontották és a XVIII. század közepén teljesen új épületrészt húztak föl. A templom szentélyét árpádkorinak hitték korábban. A kutatás eredményei szerint a vörös színű téglákból épített első templom 1324-ben már állt, azt feltehetően a XII-XIII. század fordulóján építtette a Hontpázmány nembeli Bánk család. A második építési periódusban a hajó nyugati falát és kapuját elbontották, majd a templomot nyugati irányba meghosszabbították. Az így megnagyobbított templomhajó nyugati sarkait átlós, lépcsős kialakítású támpillérekkel erősítették meg. A déli hajófalban két félköríves záródású ablaknyílást alakítottak ki. Az új bejáratot a nyugati falban nyitották. A kapuzat csúcsíves záródású, fölötte szintén csúcsíves fülke található.
A feltárások eredményeként a hajó déli belső oldalfalán falképek kerültek elő. A két női szentet ábrázoló alak közül a keletre levőnek csak a feje, míg a hajó nyugati végén feltártnak a felsőteste is fennmaradt. A freskók készítési idejét a XV. századra teszik és egykor szinte a teljes déli falat díszítő falkép kezdő és záró alakjai lehettek. 1744-ben a templomot – mivel az nagyrészt elpusztult – nem használják, de néhány évvel később nagyszabású építkezésbe kezdtek. A XVIII. századi átépítés nemcsak a szentélyt érintette, elbontották a középkori diadalívet és a hajó északkeleti támpillérét is. A XVIII. század végén, majd a XIX. században az épületen több javítást is végeztek, amelyek a famennyezetre, a tetőre és a berendezésre terjedtek ki.
Forrás:
oroksegtura.hu