Szeged-Tápé | Szent Mihály-templom

A régészet megállapítása szerint Tápé környékét a honfoglaláskor tekintélyes számú avar (archeológiailag jelenleg avarnak minősíthető) népesség lakta. A terület a dunai Bolgár Birodalom fennhatósága alatt állott, a későbbi megye területén utóbb feltűnő Lándor (Nándor) falunév (eredetileg népnév) bolgár lakosságra mutat. Ám Tápé tágabb vidékén feltétlenül megtelepedtek a honfoglalás előtt a szlávok is. Tápé, a Tisza menti kicsiny agrárfalu további történetére meghatározó jelentőségűvé vált a 13. században városi kiváltságokat kapó, erőteljesen fejlődő nagy település, Szeged közelsége. A tatárjárás borzalmaiból Csongrád megye népének alaposan kijutott. Batu kán serege egy ideig Szegeden időzött. A megye falvainak háromnegyed része elpusztult. Egy 1247. évi oklevélből arról értesülünk, hogy Tápé (Thapey) is a tatárdúlás áldozatául esett, mert lakatlan és a csongrádi várhoz tartozott földjét IV. Béla király ekkor a szomszédos szegedi hospeseknék (telepeseknek) adta.

A tatárjárás alatt elnéptelenedett Tápé a 13. század második felében települhetett újra. Ekkor emelhették a falu gótikus templomát. Sajnos, a helység történetének éppen ezt a szakaszát nem tudjuk nyomon követni, mintegy két évszázadon át nincs hírünk Tápéról. Pedig ez az idő nagy változásokat hozhatott a település életében. Tápé Szeged város birtoka lett, de önálló falusi létét megtartotta. Lakói — szabadulva már korábban a dömösi prépostság, 1247-ben pedig a csongrádi vár kötelékéből — a jogilag egységesülő, szabadon költöző jobbágyság tagjai lettek, földesurukká Szeged városa vált.

A templom gótikus szentélye a XIII. századból való. Falán a XIV. századi freskótöredékek 4 apostol és Veronika kendőt tartó alakját ábrázolják. Amikor 1938-1940 között az addig egyhajós, a török idő után (1770-ben) barokk stílusban újjáépített templomot kereszthajósra bővítették, a fal alapjaiból emberi csontváz-maradványokat tártak fel, melyeket a jelenlegi főhajó közelében földeltek el. A mai templom helyén és környékén tehát ősi temető volt. Az új, katedrális jellegű mai épület három korszakot idéz: a gótikát, a barokkot és az eklektikát. A templom főoltárán Szent Mihály főangyal képe látható. A templom előtt áll Nepomuki Szent János 1826-ból származó szobra. A kereszthajó bejáratánál a kertben található az 1913-ban emelt Szentháromság szobor. A toronyban három harang van. Szent Mihály arkangyal ünnepe a búcsú napja, melyet október első vasárnapján ünnepel a plébánia-közösség.

Forrás:
Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből – Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)