Dömötör-torony
Szeged
Szeged legjelentősebb, a városkép szempontjából egyik legjellegzetesebbé vált középkori épülete a Dóm-téren álló Szent Dömötör-templom tornya. A város Árpád-kori történetére vonatkozó írásos adatok száma igen csekély, ezért az e korból származó maradványokból, régészeti leletekből levonható következtetések igen becsesek a város korai történetét kutatók részére. Az egykori Palánk nevű városrészben levő Szent Dömötör-templom építéstörténetével már régóta és igen részletesen foglalkoztak többen is.
A feltárás eredményei, megfigyelései alapján Cs. Sebestyén Károly az egyenes záródású szentély építésének korát első feldolgozásaiban a XII. század végére, XIII. század elejére határozta meg. Később ezt a korhatározást a XI. század első felére, legkésőbbi időpontként az 1050 körüli időre módosította a magyarországi középkori téglákkal foglalkozó egyik feldolgozás, valamint a pannonhalmi- és tihanyi bencés apátságok templomainak hasonló formájú szentélyei alapján. Felveti annak lehetőségét, hogy az első templom a bencések befolyása alatt vagy irányításával épülhetett. A második templom maradványainak a szentély támpilléreit és az északi oldalán épített torony alsó szintjét tartotta. A nyolcszögletű torony építését a század első felére, közepére tette. A következő építkezés idején hosszabították meg a szentélyt kelet felé és zárták a nyolcszög oldalával. Ezután a XV. század második felében bővítették, szélesítették a templom nyugati részét, s a szentélykörüljárós csarnoktemplomot ugyancsak a sokszög három oldalával zárták. A feltárások idején régészeti lelet nem került elő.
A XI. századi korhatározást ezután átvették a később készült monografikus feldolgozások is, amelyhez részben ösztönzést adtak, Győrffy Györgynek a szávaszent-dömötöri görög monostor szegedi birtoklásával kapcsolatos kutatási eredményei. A toronytól nyugatra és délnyugatra előkerültek egy széles, feltehetően háromhajós templom alapfalai, amelyek a ma is álló toronynál később, a XIV. században épültek. (Falai nem kötnek bele a torony támpillérébe. (Ennek a maradványnak nyugati fala alatt egy másik, régebbi falmaradvány került elő a középső részen, amelynek sarkain egymásra merőleges támpilléreket ástak ki. E régebbi fal tájolása eltér kissé a később ráépített fal vonalától. A délnyugati támpillér vonalában egy kelet felé tartó falmaradvány került elő. Ezzel párhuzamosan, a torony felől egy hasonló falmaradvány tart az északi támpillér irányába. Ha e falakat kelet, illetve nyugat felé meghosszabítjuk, egy hosszú, keskeny hajó körvonalai bontakoznak ki előttünk, amelynek sarkain egymásra merőleges támpillérek állnak.
Fenállása évszázadai alatt számos alkalommal átépítették, a 18. századra nyerte el végső formáját. 1709-ben még hat ablaksora (emelete) volt. 1913-ban döntött a város a lebontásáról, hogy a helyén épüljön fel a Foerk Ernő tervezte Fogadalmi templom. A Szent Demeter-templom bontásakor került elő annak falába építve a Dömötör-torony. 1931-ben felújították, és keresztelőkápolnává alakították. Rerrich Béla munkája a torony művészi restaurációja. A falába a vár bontása során előkerült román kori szobrokat, a toronyba vágott új ajtó íves felső részébe pedig Szeged legrégebbi szobrát, a 12. századi „kőbárányt” illesztették. A kápolna belsejét Aba-Novák Vilmos falfestményei díszítik, amelyekkel a művész 1932-ben aranyérmet nyert a páduai egyházművészeti kiállításon. A torony kovácsoltvas kapuja a keresztény liturgia jelképeivel az emberi élet egyes mozzanatait mutatja be, e kovácsoltvas ajtót is Rerrich Béla tervezte. A torony gyakran képezi részét a Szegedi Szabadtéri Játékok díszleteinek.
Forrás:
Kozák Károly: A szegedi Szent Dömötör-templom építéstörténetének kérdései In.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 2. (Szeged, 1968)
Bálint Sándor: Szeged városa