Szamosújlak | Református templom

A Fehérgyarmattól 15 kilométerre található, négyszáznegyven lelkes település írott története a XIV. század elejéig nyúlik vissza: az Újlak név 1314-ben bukkan fel először oklevélben, Wylok alakban. 1332-ben ott találjuk nevét a pápai tizedjegyzéken, ami működő plébániájáról tanúskodik. Három évvel korábbról, 1329-ből egy irat már Keresztelő Szent János titulusú templomának elkészültéről is tudósít, amelynek építtetője minden bizonnyal a községet a XIII. század óta birtokló Gut-Keled nemzetségből származó Zombokcsalád volt. A falut az 1400-as évek derekán is Zombok-Újlaknak nevezték, földesurai közt a Gacsályi, Maróthyés a szentmiklósi Pongráczoknevei is felbukkannak. A helység jámbor népe a XVI. század közepén át állt a protestáns hitre, 1590-ben visszatért a katolikus egyház kebelére, majd végül a XVII. század végén a református vallás mellett döntött. A templomot ezután alakították egyterű, deszkamennyezetes épületté.

A kora gótikus stílusú templom a Szamos töltése mögött, a falu szélén áll. Későbbi átépítései ellenére tisztán megmutatja az 1300- as évek elejéről származó alaprajzát és korhatározó formáit: a nyolcszög három oldalával záródó szentély diadalívvel kapcsolódik a négyszögletes, torony nélküli hajóhoz. A gondosan rakott téglákból készült épület egyszerű gótikus metszésű ablakait korábbi, tölcsér formájú, falazott béltetek keretezik, csak a nyugati homlokzat tengelyében lévő bejárat és a sekrestyeajtó keretét faragták kőből. A régi szentélyt fiókos dongaboltozat fedte, amelyet valamikor a XVI. század elején alakítottak át csúcsíves keresztboltozattá. Ekkor megemelték az épület párkánymagasságát, s másfél méterrel nyugatabbra új diadalívet húztak fel. Mögötte két boltszakaszossá nyújtották a hajót, és új ablakokat nyitottak a déli oldalon, aztán következtek az újkori renoválások: 1828-ban, majd – a nagy tűzvészt követően – 1867-ben. Mindebből azonban mára nem sok látható.

Az 1990-es évek műemléki helyreállítása során a tervezők túlságosan laza kézzel fogták a ceruzájukat, s korunk divatos alkotói szabadságát viszszavetítették a feudalizmus korába. Lebontották a gótikus boltozat helyébe készített régi födémet, és a gyülekezeti teret egybenyitották a fedélszékkel. „A szakemberek úgy döntöttek, hogy ezt a szép és látványos tetőszerkezetet belülről is meg kell mutatni” – olvashatjuk Beregi-Nagy Editriportjában a helyreállítás szóbeli kommentárját. „Sok-sok vita volt a nyitottan hagyott fedélszék miatt. A szakemberek azonosultak vele, és nagyon büszkék rá, a laikusok nem értik, hogy miért kellett ide beengedni a madarakat, és miért ilyen furcsa, kékre festett fából készült erdő van felettük” (Múltunk meséi – korunk emberei, Bp., 2006). 1997-ben a szakma Europa Nostra-díjjal jutalmazta a kétségkívül merész műszaki és esztétikai elképzelést, azonban a templomot továbbra is rendszeres istentisztelet céljából látogató helybeli hívek nemcsak a megszokott liturgikus tér önkényes megváltoztatását fájlalják, de az épületnek az utóbbi években emiatt drámai mértékben megnőtt fűtési költsége sem lelkesíti őket az efféle formabontás iránt.

Forrás:
Ludwig Emil: A szamosújlaki református templom