Szakcs | Szent Kereszt megtalálása-templom

Szakcs határában a mai falutól mint egy hét kilométerre – a rómaiak idején állt egy jelentős erőd, melyre nemrégiben Bertók Gábor, a Magyar Akadémia Régészeti Intézetének munkatársa bukkant rá légi felvételek nézegetése közben. A föld alatt rejtőzködő város épületeinek falmaradványait eddig alig-alig bolygatták meg, ám most egy alapítvány azt tervezi, hogy feltárja a területet. A honfoglaláskor Tolna megye nagy része-benne Szakcs is Árpád vezér törzsének birtoka lett. A középkorban fontos egyházas hely volt, a regölyi főesperességhez tartozott. A falu 1388-ban mezővárosi rangot kapott és a térség legjelentősebb településévé vált. 1563-ban azonban római katolikus templomát a törökök lerombolták és a papját megölték. Azt követően a község teljesen elnéptelenedett, Tolna megye 1696. évi “portioadó” elosztási jegyzékben nem található.

A török hódoltság után a környező településekhez hasonlóan Szakcs is Herceg Esterházy család birtoka lett és magyarok mellett rácok is letelepedtek. 1710-ben még csak húsz családot írtak össze, 20 év múlva hatvanegyet, 1753-ban pedig már száztizenötöt. Negyvenkét évvel később visszakapta egyszer már kiérdemelt mezővárosi rangját négy országos vásár tartásának jogával együtt. A település központjában dombon, kerített kertben szabadon álló, egyhajós, nyugati homlokzati tornyos templom, poligonális záródású szentéllyel, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a szentély északi oldalán félnyeregtetős sekrestyével. A főhomlokzat középtengelyében a toronyaljaba nyíló, szemöldökgyámos, záróköves díszű, kőkeretes kapu; a karzatablak két oldalán üres, félköríves fülkék; a torony melletti féloromzatok szélein szögletes voluták, rajtuk kővázák. A hajó déli homlokzatán záróköves díszű, kőkeretes oldalbejárat, a nyugatról második ablak felett részben kibontott, csúcsíves, bélletes, kőkeretes ablak. A hajóban csehsüveg-, a szentélyben csehsüveg boltozat és félkupola. A hajó nyugati végében a torony teréhez kapcsolódó, öntöttvas oszlopokon álló orgonakarzat.

Falképek: 1954 (Heintz Henrik). A hajó déli falában Szokoli József kompolti apát, szakcsi esperes-plébános (†1772) figurális, vörös márvány síremléke. Berendezés: főoltárkép: 1954 (Krasznai Lajos); főoltár építménye, orgonaszekrény: 18. század második fele; mellékoltárok: 1896; Mária-szobor, keresztelőkút: 18. szá-zad. A karzat alatt kőből faragott, török mosdómedence. A feltehetően a 13. század végén, a 14. század elején csúcsíves ablakokkal épült templomot 1544-ben a törökök felgyújtották, a török hódoltság idején nem használták. Falai és másodlagosan beépített kőfaragványai felhasználásával épült az új templom, fa toronnyal és karzattal (építész: Matthias Kayr). 1810-ben téglából torony épült, és a hajót kőből épült karzattal bővítették. 1865-ben a torony és a tető leégett, utána helyreállították. 1896-ban Graits Endre kifestette a szentélyt, 1902-ben készült a vasoszlopokon álló karzat. Felújítva: 1954, 1965. Másodlagosan beépített, középkori kőfaragványok megfigyelése: 1987. A templomkertben Szentháromság-oszlop, 1873; kőkereszt, sérült korpusszal, 1800 körül; kőkereszt, 1936. A kerítésfalban keresztúti stációk, 1916.

Forrás:
Szakcs település hivatalos weboldala
Magyarország Műemlékjegyzéke – Tolna megye