Sorokpolány | Nagyboldogasszony-templom

Sorokpolány 1939-ben keletkezett Sorkipolány és Sorokújfalu egyesítésével. 1265-ben Pulan néven említik először. Neve az ősszláv polanya (= nyílt kopár térség, síkság) főnévből származik. 1301-ben Palan, 1410-ben Polyan néven említik. 1301-ben Szent-László tiszteletére szentelt kápolna állt határában. Az Unyani, Polyáni és más családoké volt. Sorokújfalu első említése 1450-ből Poss. Wyfalw alakban történik. A Hidvégieké és más nemeseké volt.[3] A település területén Árpád-kori temetőt tártak fel, mai temploma a 15. században már állott. A mai kastély elődje feltehetően egy középkori udvarház volt. A török időket követően az Akacs, a Bácsmegyei és Mankóbüki családok birtoka volt. Ezután a Rumy család a község földesura, de 1820-ban eladták Taródházi Mikos Lászlónak. A kastélyt is ő építtette 1850 körül barokk stílusban.

A falu főutcájára néz a római katolikus plébániatemplom, amelynek nyugati tornya tüstént elárulja középkori mivoltát. A karcsú, hasáb formájú, kő gúlasisakos torony első emeletén lévő keskeny lőrések és a magasan felettük látható, osztott ikerablakok a XIII. századra jellemző román stílusban készültek. A harang szintjének tágasabb ablakai már jóval újabb keletűek. A templomba az enyhén szabálytalan csúcsíves nyugati bejáraton át léphetünk be, a kapu oromzatában azonban középkori falfestmény ragadja meg a tekintetünket: egy míves, a XV. századra datálható Golgota-jelenet. 1948-ban, a templom renoválásakor került napvilágra, amikor megtalálták a külső vakolat alatt lappangó gótikus freskókat, amelyek a gyermek Jézust vállán vivő Szent Kristófot, a vértanú Szent Sebestyént, Szent Mihály arkangyalt és a köpönyeges Szűz Máriát ábrázolják. 1967-ben külső homlokzatfestést végeztek a templomon, akkor nem bolygatták meg az ötvenes években biztosított állagú falképeket, csak tíz évvel később, a műemléki helyreállítás alkalmával került sor szakszerű restaurálásukra.

A templom szentélyének formája – a nyolcszög három oldalával záródik – szintén a gótika korát idézi, belső tere azonban már a késő barokk átépítés stílusjegyeit viseli magán. A boltozat – amint a hajóé is – az 1840-es évekből származó úgynevezett csehsüveg, s az akkori felújításkor keletkezett a vaskos, három ívnyílású nyugati karzat is.1842-ben toldották a szentély déli oldalához az új sekrestyét. A községben birtokos Szapáry család adományából készültek a korábbi, XVIII. századi oltárok, a barokk szószék és a szentségház. A Szent Kereszt-mellékoltáron látható, faragott-festett Szűz Mária- és Szent János-szobor készítőjük provinciális ízléséről tanúskodik. A berendezés legértékesebb darabja a Bácsmegyei Ferencnek 1697-ben készített, címeres, akantuszlevél-díszítésű késő reneszánsz síremlék, amely az északi falon található.

Sorokpolány temploma a középkortól fogva a Nagyboldogasszony tiszteletére van szentelve. Évi nagybúcsúját augusztus 15-én ünnepli. A község másik műemléke a szintén a Fő utcán lévő Szapáry-mauzóleum, amely 1880-ban készült. Kereszt alaprajzú, kupolás belső terébe klasszicizáló, négyoszlopos, lépcsős portikusz mögött nyílik bejárat. A timpanonban a család faragott címere látható. Az 1945 után községi ravatalozónak használt becses épületről ezt írja egy két évtizede készült megyei műemlékjegyzék: „állagvédelmével a tanácsi szervek 1979 óta eredményesen foglalkoznak”.

Forrás:
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I–IV.
Ludwig Emil: A sorokpolányi Nagyboldogasszony-templom Magyar nemzet 2002.07.12.