Sonkád | Református templom

Sonkád hétszáz lelkes kisközség a Romániával határos Szatmári-síkságon, a Tisza és a Túr 5. folyók között, Fehérgyarmattól húsz kilométerre. Neve 1181 és 1288 között többször szerepel írásban, először birtokhatárt megjelölő helyként, a XIII. század közepétől már a Káta nemzetség Csaholyi ágának tulajdonában lévő településként. A família első uradalmi központja a mai Nyírcsaholy volt – ott kisebb várat építettek és családi monostortemplomot alapítottak az 1200-as évek végén -, a következő másfél száz év alatt a vidék legnagyobb földbirtokára tettek szert. Korai falvaik közé mindössze Ricse és Magosliget tartozott Sonkádon kívül, egy 1426-os összeírásban azonban már harminc település neve olvasható a Csaholyi-földek lajstromában a Tiszaháttól Csengerig. 1429-ben Zsigmond király oklevélben erősítette meg a család javait, miután a bosnyákországi hadjáratban török fogságba esett Csaholyi Lászlóért és Csaholyi István fia Jánosért hatalmas váltságdíjat kellett küldeni.

A kanyargós Öreg-Túr partján fekvő Sonkádon nem maradt nyoma kőből vagy téglából épült Árpád-kori templomnak, kápolnának. A falu közepén található elsőrangú műemlék templom a XV. század utolsó évtizedében készült érett gótikus stílusban. Keletelt tengelyű, arányosan szerkesztett épület, két boltszakaszos, téglány alaprajzú hajóval, egy-egy falvastagságnyival keskenyebb, sokszögzáródású szentéllyel. Magasba törő diadalíve hegyes csúcsban végződik, külső harántpillérei pontosan mutatják az egykori boltozat támpontjait, később elfaragott íves boltfiókjainak nyoma kirajzolódik a régi oltártér keleti végfalán is. A gót szabású templom torony nélkül épült, bejárata a nyugati harántfal tengelyében nyílott (késő barokk ízlésű, szép arányú harangtornyát 1807-ben emelték a nyugati homlokzat elé, előtte különálló fatoronyban függött a harang). A szentély északi oldalán lévő sekrestyébe átvezető ajtót nyomott szamárhátíves, faragott kőkeret szegélyezi, ez az építészeti részlet segít a legpontosabban meghatározni a templom befejeztének idejét: a Báthoryak XV. század végi, divatot diktáló nyírbátori építkezéseinek hatása legfeljebb pár év késéssel mutatkozott a környéken. Változatos formájú, de alapvetően mindenütt az arab építőművészetből gyökerező és a nyírbátoriakat utánzó szamárhátívű kapu-, illetve falfülkekereteket eddig Nyírturán, Pazonyban, Túrricsén, Anarcson és Nagygécen láthattunk.

Sonkádés temploma súlyosan megfizette az 1600- as esztendők háborúinak adóját. Előbb a vallási villongások, majd a tatárok legutolsó betörése (1717) nyomán pusztultak a falu házai, égett le a templom tetőzete. Az időközben protestáns hitre tért települést az 1760-as években építették újjá, ekkor renoválták a templom tetejét, s ezután történt a kálvinista liturgiának megfelelő belső átalakítás. A középkori szentképek maradványait bemeszelték, átfestették, a falat dekoratív mintákkal díszítették. A XVIII. század utolsó harmadában készült el a festett, virágos kazettás deszkamennyezet, az 1890-es években a karzat, a faragott szószék és az úrasztala. Az öreg, megrepedt harang helyett 1832-ben kapott új, ötmázsás, Pesten öntött harangot a torony. Kisebb renoválást végeztek a templomon 1951- ben, majd az 1977-ben elvégzett műemléki állapotfelmérés siralmas eredménye nyomán került sor a teljes szerkezeti felújításra és a külső-belső helyreállításra. Az 1998-ra befejezett restaurálást Europa Nostra-díjjal jutalmazta a kulturális értékek szakszerű megóvását értékelő nemzetközi bizottság. A szigorúan bekerített sonkádi templom szomszédjában egy ipari műemlékként megmentett öreg falusi malom is látható.

Forrás:
Ludwig Emil: Sonkád református temploma