Somorja (Šamorín) | Református templom

Somorja (Samorín, Sommerein)a szlovákiai Csallóköz második legnépesebb települése, tizenöt kilométerre keletre fekszik Pozsonytól. Lakóinak száma 2017-ben tizenháromezer fő fölött volt, amelyből mintegy hétezer-hatszázan anyanyelvű magyarok. A 14. században szabad királyi városi rangra emelkedett, Anjou-korabeli mezővárosi kiváltságai mellett 1405-ben- Zsigmond király uralkodása alatt megszerezte a pallosjogot is. Ipolyi Arnold a 19. századi hely- és névgyűjtéseiből tizenhat, középkori eredetű„Karcsa” települést és személynevet tudott lajstromba venni, úgy is mint Göncöl-, Kulcsár-, Királyfia-, Sólymos-, Sipos-, Luca-, Barta-, Diák-, Amadé-, Pinke-, Étre-, Remeg-, Domárd-, Erdőhát- és Kastély-Karcsát. Somorja már 1249 előtt megépült, temploma a mártír Szent Bertalan apostolé volt. 1262-ben Karcsai Rémig ispán negyvenegy hold földetengedett át az egyháznak. Somorját 1238-ban említette első ízben egy függőpecsétes oklevél.

Már akkor állt a város plébániai temploma, amely egyben a városnévadója is volt. A „somorja” szó alatin Sancta Maria név összeolvadásából lett. A város ősi címerén és viaszpecsétjén látható Mária-képfelvet egy kérdést: Szent Mária nem azonos-e a Szent Szűz Máriával? A névcsere hátterében sokáig egyházi titok lappangott, mivelhogy a középkorban az Európa-szerte lévő kikötő- és kalmárvárosok patrónájául választott fiatal egyiptomi szent eleinte „a legősibb mesterséget” űzte Alexandriában. A história szerint „Santa Maria” egyik látomásától sarkallva Jeruzsálembe zarándokolt, majd végül jó útra tért. (A somorjaival együtt összesen nyolc városnak volt Szent Mária patrocíniuma a történelmi Magyarország területén.) A sötét középkorban Somorján és környékén történtek a legvadabb keresztényüldözések.

Az egykori Somorja és vidékei ősidők óta halász- és kikötővárosként szolgáltak, ott helyben rakták bárkákra a terményeket, ám a legújabb kori vízszabályozások következtében a Duna két kilométerrel „elvándorolt”a várostól. A történelmi belváros sétálóutcájának délkeleti végén található a református templom és a parókia. Tekintélyes megjelenésű, hosszú hajóval és kelet felé néző szentéllyel bíró épület, a nyugati homlokfal fölé magasodó, négy fiatornyos harangtoronnyal. A templom először még csak egyenes deszkafedéllel bírt, az 1350-es években esett átnagyszabású megújításon. Somorja a közeli Pozsonyhoz vezető országút kereskedelmi forgalmát felhasználva ügyesen meggazdagodott, és a bevételeiből pompás, háromhajós, középpilléres templomot építtetett. Jóval később – a sűrű háborúskodás miatt – az épület leromlott, a gót stílusú ablakok helyére barokk ablakok kerültek. A szocialista korszakban mostohán bántak az épülettel, amely lassan pusztult; sok évvel ezelőtt arra járva még rendetlen, gazos kert vette körül. A rendszerváltozás után azonban restaurálták a Szent Mária-templomot, a régészek és művészettörténészek feltárták a belső tér páratlanul értékes gótikus falfestményeit is.

Forrás:
Ludwig Emil: Megújult Somorja, elkallódó Sámot