Somogyzsitfa-Szőcsénypuszta | Szent Vendel-kápolna

A falu 1254-től szerepel a forrásokban, a 15. században Lak várának tartozéka volt, 1474-ben és 1513-ban már mezővárosként emlegették. Ámbár a pápai tizedjegy- zékben nem szerepel, 1359-ben már Pál nevű plébánosáról hallunk. 1402-ben Miklós pap töltötte be ezt a tisztséget. 1411-13-ban szólnak a település plébániatemplomáról. György nevű, 1436-63 között említett plébánosa egyben balatonszögi és mesztegnyői esperes is volt (Georg plebanus de Zechen et vicearchidiac. de angulo Balatini), 1456-ban pedig artium facultatis baccalaureusként citálták. Az egyházról 1471-ben, plébánosáról 1463-ban is szólnak a források. 1474-ben Monyorókerék birtok a Szőcsény mezővárosi plébánia alá tartozott. 1487-ben a veszprémi káptalan és a somogyi plébánosok közti tized- perben Balázs plébános nevével találkozunk. 1515-ben ismét hallunk a szőcsényi plébánosról, 1542-ben Simon nevű plébánosa 1 Ft hadiadót fizetett.

A szőcsényi vár területén álló római katolikus kápolnával kapcsolatban Darnay Béla figyelt fel Giulio Turco alaprajzára (1569). Feltételezése alapján a vártemplom keleti része épen maradt. 1934-ben a Szent Vendel-kápolna restaurálását követő ásatás során gótikus kulcs, edények, ezüstpénzek kerültek elő Szőcsénypusztán, 1953-ban pedig kard- és sodronyingtöredékeket találtak. Az 1983-ban Lukács Zsuzsa irányításával folytatott kutatás egyik célja a középkori templomrészletek feltárása volt. A várkápolna 8 db lépcsőzött támpillérrel megtámasztott, a nyolcszög három oldalával záródó gótikus szentélye is középkori alaprajzra utalt. A középkori templom azonban a legtöbb helyen egészen az alapfalakig lepusztult, a későbbi építkezések megmaradt falcsonkjait használták fel (a nyugati homlokzaton az északi és déli középkori fal elfaragott csonkjai 3 méter magasságig voltak nyomon követhetők).

A várépületek északról csatlakoztak a templomhoz, ezzel is bizonyítva, hogy a valamikori templom nyugat felé folytatódott. Sajnos a nyugati végfal nem került elő. A gótikus templom alapozása agyagba rakott téglákból állt, és 120 cm széles volt. Az északi oldalon a barokk falat teljes mértékben ráépítették a középkorira, itt sekrestyére utaló nyomok nem bukkantak fel. A szentély keleti falán elpusztult középkori ablak déli kávája és könyöklője került elő. Magjában a támpillérek mindegyike középkori eredetű. 1767-től több ízben sor került a templom átépítésére, ekkor az épületet a régi erődítmény romjaiból újították meg.

Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)