Somogyvár | Szent Egyed bencés apátság romja

Somogy megye és a somogyi főesperesség székhelyének, a megye legkorábbi központjának története Koppány, illetve Szt. István korára nyúlik vissza. A királyi civitasa megye legjelentősebb városa volt (neve a megyével együtt a som szóból származtatható), már Szt. László uralkodása alatt, 1091-ben „civitas elegantissimus”-nak bélyegezték, és egészen 15. századi eladományozásáig a környék legfontosabb központja maradt. Szt. István 1002-ben a somogyi tizedeket a pannonhalmi apátság alá rendelte, s csak a 1240-től kerültek biztosan vissza a veszprémi apátság jogkörébe. Mindazonáltal már ezt megelőzően is a püspökség végezte a lelki gondozást. A főesperesi és ispáni székhely védelmét a katonanépek települései biztosították (Magyari, Ság, Varsány, Berény, Nandord, Kér, Tóti, Csehi, Keszi, Kelíz/ Kelevíz, Oszlár és Vörs).

Első ízben 1055-ben, a tihanyi apátság összeírásában szerepel a somogyvári vásárvám. Az 1536-os adólajstrom szerint a városnak két része volt: Somogyvárhidas, illetve Somogyvár-Alsópiac, amely a Kupavár DNy-i előterében, a Váraljapuszta helyén feküdt, és királyi népek lakták. 1210-ben oppidum. 1410-ben Zsigmond „civitas regalis Somoghwar similcum castro, murum antiquum ibidem ad presens habitum” formában Zabar és Dob pusztákkal együtt a Marcali családnak adományozta a várost, amely 1474-ben a Báthoriak birtokába ment át. A vár ezután már nem épült újjá. 1471-ben tizedkerület/ tizedkés volt cultello dicto Somoghwarkes néven. A hol civitasnak, hol oppidumnak említett, vámmal és szombat napi vásárral is rendelkező település a megyei közgyűlések helye volt évszázadokon át. 1509 októberében Korotnai István levélben emlékezett meg a Somogyvárott dúló pestisjárványról.

Somogyvár mint főesperességi központ a 12. századtól fordul elő a forrásokban. Főesperesi temploma talán a Szt. Péter és Pál-egyházzal azonosítható, bár egy 1210-es adat szerint azt a somogyvári apát építette. Ekkor temploma még kápolna alakban szerepel, és dézsmája miatt a somogyi apát, Gilbert, valamint Uriás pannonhalmi apát pereskedett. 1215-ben és 1238-ban parochiális kápolnaként említik. 1337-ben Pál somogyi papról szólnak a források. 1370-ből Balázs pap neve ismeretes, aki amellett, hogy a Szt. Péter apostol egyház rectora volt, a konvent káplánjaként is működött. 1377-ben a somogyi vár egyházának káplánja Tamás, 1394-ben pedig György káplán a Szt. Péter-egyház rectora. Talán idetartozik az az 1397- es adat, amelyben IX. Bonifác pápa Gergely somogyi plébánost a szentszéki káplánok sorába iktatta. Az egyház rectorát 1384-ben is említik, 1429-ben pedig Emericus de Michaelis a rector. Az egyház 1474-ben Szt. Péter és Pál-plébánia alakban fordul elő, de említik 1480-ban és 1529-ben is. 1475-ből a Szt. Péter és Pál-egyház plébánosát ismerjük. 1480-ban a somogyvári Szt. Péter-plébánia házától nyugatra, vele szemben feküdt a káptalani jegyzőház – ebből a monostor és a plébánia közelségére kapunk adatot. 1529-ben Zathai János fehérvári kanonok és a somogyvári Szt. Egyed-konvent jegyzője (kinek sírköve is ismeretes) egy személyben a Szent Péter-egyház plébánosa is. A plébános lakását ekkor a monostor mögött találjuk. Ugyanekkor értesülünk a templom káplánjáról, Illési János miséspapról.

A Szent Apollinaris-egyházat 1184-8 között említik először a Szt. Egyed-monostor melletti nagy faluban. 1226-8-ban a veszprémi püspök mint saját tulajdonát követelte vissza. 1226. július 11-én III. Flonorius pápa elé került a pannonhalmi apátság panasza, miszerint a veszprémi káptalan Szent Apollinaris-egyháza jogcímén magához ragadta a tardi egyház tizedét is. 1230. július 8-án„ecclesia Sancti Apollinaris que sita iuxta monasterium Symigiense in villa magna et habent parochianos suos pro se” alakban fordul elő az egyház, tehát a monostor melletti nagy faluban állt. 1323. május 22-én a veszprémi püspök panasszal él, és felszólítja a somogyvári monostort okleveleinek bemutatására, mivel a birtokaikon működő papok kivonták magukat a püspök joghatósága alól, zsinatra nem mentek, és a somogyvári Szent György-egyházat elfoglalta az apát. A pápai tizedjegyzék alapján 1333-ban Antal nevű papja 6 garast és 38 kis D-t, 1334-ben 100 kis D-t, végül 1335-ben Pál pap 100 kis D-t fizetett. 1377-ben az egyház rectora Péter presbiter. 1402. május 27-ig Tompos Pál a plébános – ekkor az egyház éves jövedelme 25 M alatt van. IX. Bonifác közbenjárására Bárdi Mihály papra ruházzák át a plébániát.

Szent György vértanú tiszteletére szentelt parochiális egyháza 1402. május 27-én búcsúengedélyért folyamodik. 1428-ban Pál az egyház rectora. 1442-ben Gergely plébános mellett Imre nevű káplánját említik, míg 1471-ből szintén Gergely nevű plébánosát ismerjük. 1455 előtt Marcali János a templomban oltárt alapított Szent István első vértanú tiszteletére – ekkor a templomot„in oppido Somogyvár”említik. Ugyanebben az évben Gergely plébános a vetahidai pálos kolostorra hagyta végrendeletében somogyvári szőlőjét. A Szent György-egyház talán Somogyvár Kortó felé eső részén, a Temetői-dűlőben fekhetett. Harmadik plébániatemploma és annak papja 1429. február 4-én fordul elő a forrásokban, amikor Luce Blasii rector par. eccl. B. Marie de Somogyvár alakban találkozunk vele. A pápai tizedjegyzék szerint 1333-5 között Péter pap évenként 2 kis pensa adót fizetett; ami feltehetően szintén erre az egyházra vonatkozott. 1560-ban Csányi Ákos egy gonosz papról tesz említést a településen, akitől el kellene venni a plébánosságot. 1704-ben templomának titulusa Mária Magdolna, 1792-ben pedig új temploma épült. A bencés apátság maradványai még láthatók, ám egyetlen korábbi plébániatemplomáról sem emlékezik meg a vizitáció, pedig 1749-ben, Padányi Bíró Márton egyházlátogatásakor még régi templom és temető nyomai látszottak a falutól nyugatra.

A monda szerint László király vadászat során megpillantott egy szarvast, ami emberi hangon szólt hozzá. Isten küldte hozzá az angyalt. László térdre borult és megkérdezte az angyalt, hogy mi az ő istenének kívánsága. A hírhozó így válaszolt: “Építs ezen a helyen templomot, hogy legyen miben imádjanak a népek. S ha majd felépült a templom, holtod után abban legyen a te testednek nyugodalma.” Így az 1070-es évektől megkezdődött az építkezés, amely 1091-ig tartott. 1091-ben László király jelenlétében szentelték fel a Szent Egyed bencés monostort és bazilikát. Az akkori Magyarország legnagyobb benedek-rendi monostora volt. A Kupavárhegyen végzett ásatások egyértelműen bizonyították, hogy a monostor körül valószínűleg csak a 12. században épült várfal. A király, hogy Nyugat-európai kapcsolatot teremtsen a franciaországi Saint Gillesből hozatott be bencés szerzeteseket és egészen a 13. század elejéig csak francia szerzetesek éltek a monostorban. Az apátság a kor egyik legnagyobb és legelegánsabb létesítménye volt, román stílusban építve, hozzávetőleg 2,5 hektáron terült el. A román stílusú bazilikát és a kora gótikus kolostort többször átalakították.

1204-ben egy hatalmas tűzvész során a bazilika és a kolostor is súlyosan megrongálódott. 1241-42 telén átvonultak a tatár csapatok Somogy vármegyén kifosztogatva, pusztítva az útjukba eső falvakat. Szerencsére a monostor épületeiben nem tettek kárt. A kolostort és a templomot hozzávetőlegesen a 16. századig használta a rend. A török veszély erősödésével végvárrá kezdték el átépíteni, a főkapukat, ablakokat befalazták, a templomtornyokból bástyákat alakítottak ki. Az 1543-ban ideérkező török csapatok azonban megostromolták és kifosztották az apátságot. Innentől a törökök erődítményül használták az épületeket, majd az egykor pompás kolostorépület és a templom lassan az enyészeté lett. 1556-tól a somogyvári apátság elhagyatott hely lett, amelyet a lakosság és a birtokosok folyamatosan romboltak és pusztítottak. Kőbányaként használták, köveit a 19. században a környező községek házaihoz elhordták. Széchenyi Lajos gróf 1825 és 1855 között megtisztíttatta a romterületet és kiásatta az ispáni vár falainak egy részét, majd csaknem egy évszázadra feledésbe merült a feltárás.

Az apátság régészeti feltárását 1972-ben kezdték meg Bakay Kornél professzor vezetésével. A munka közel két évszázadig tartott. Az alapítás 900. évfordulóján 1991-ben nyitották meg a romokat a látogatók előtt. 1983-tól méltán volt hazánk harmadik történelmi emlékhelye Mohács és Ópusztaszer mellett. A parlament a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításával megalkotta a nemzeti, történelmi emlékhelyek fogalmát. A döntés értelmében 11 magyarországi helyszín vált nemzeti emlékhellyé, így 2011-től Somogyvár-Kupavár Nemzeti Emlékhely lett.

Forrás:
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)
Szent László Nemzeti Emlékhely weboldala (szentlaszloemlekhely.hu)