Selmecbánya (Banská Štiavnica) | Óvár

Kétségkívül egyike az ország legrégibb városainak, de róla a tatárjárást megelőző korszakra vonatkozólag csak nagyon kevés adattal rendelkezünk. Béla király névtelen jegyzője a honfoglalás eseményeinek elbeszélésénél nemcsak Bana (Bánya) várát említi, hanem az ottani lakosokat a szomszéd Bohemi, Poloni és Sclavi-tól határozottan megkülönbözteti. A XII. században, vagyis Anonymus korában tehát már átment a köztudatba, hogy e helység a magyarok beköltözése előtt fennállott és hogy őslakói nem a szlávok, hanem a germánok voltak. Bányászata a legrégibbek közé tartozik s a honfoglalás előtti időbe nyúlik vissza. II. Endre király 1217-ik évi oklevele, mely Bana, vagy másként Vannia bányajövedelmeiről intézkedik, szintén hangsúlyozza a bányák jövedelmeit, melyekkel a királyi kincstárt gyarapították. Ez az oklevél a város egyik legrégibb írott emléke, amelyen kívül a tatárjárás előtti korszakból csupán egy építészeti emlék maradt fenn: az óvár temploma, amely állítólag 1220-ban épült s a román ízlés nyomait hordja magán.

Ez a kőfalomladék, a mostani Selmeczbányától északra, még a XIX. század közepén is látható volt. A tatárjárás teljesen elpusztította a várost és így a bányászat is szünetelt akkor. A feldúlt városba a szászországi érczhegységből jöttek német gyarmatosok, akik a várost lassanként felépítették és származási helyükről a várost Lebnitznek nevezték el. IV. Béla király nevezetes szabadalmakat adott a városnak, sőt régi szabadalmait is megújította. Sajnos, ez a szabadalomlevél elveszett; csak rövid német kivonata van meg, melyet Wenzel Gusztáv tett közzé. E korszakból maradt fenn (1270.) a város német nyelvű jogkönyve és bányajogkönyve, mely a valláserkölcsi viszonyokra is világot vet. Nagy Lajos király uralkodása alatt Selmeczbánya jelentékeny virágzásnak indult. A város szabadalmai mintául szolgáltak más városok részére adott kiváltságlevelekhez, így Nagy Lajos király a város szabadalmait Breznóbányának is megadta. 1352-ben hét bányatelep tartozott a városhoz. Nagy Lajos király gyakran időzött falai között , így jelesül 1370-ben, 1381-ben, és 1382-ben. A bányászat ősrégi időktől fogva magánosok kezén volt. Zsigmond 1424-ben nejének Borbála királynénak, adta a bányabér és bányaadó, valamint a pénzverésnél származó nyereségből a királyi kincstárt illető jövedelmet.

A XV. században állandóan a királynék birtokában találjuk; így került Erzsébetnek, Albert király özvegyének, uralma alá, ami pusztulását is okozta. Erzsébetnek I. Ulászló ellen folytatott küzdelme közepett Selmeczbányát Giskra hadai szállották meg, parancsnokuk, Telefusz Egert feldúlta, mire viszonzásul Rozgonyi Simon egri püspök és Lévai Cseh László 1442. máj. 24-én megtámadták a várost és felgyújtották, nem kímélvén az egyházakat sem. Ez alkalommal pusztultak el a város kiváltságlevelei is. Szabadalmait azonban 1447-ben az országos rendek megújították. Mátyás király 1470-ben Selmeczbányát Beatrix királynénak adományozta, 1479-ben pedig megújította a város kiváltságait, hogy a város polgárai a pörös ügyeiket csak saját biráik előtt tárgyalhassák s a város árúi és vásári czikkei az egész országban vámmentesek. A bányaműveléshez szükséges fát ingyen vághatták a királyi erdőkből. II. Ulászló király 1513-ban megerősítette IV. Béla király kiváltságlevelét, a melyet később III. Ferdinánd király 1655-ben átírt. II. Lajos király neje és utóbb özvegye, Mária királyné, 25 éven át birta Selmeczbányát, mely idő alatt sok üdvös intézkedést tett a város érdekében. A középkorból maradt fenn a városháza, mely 1488-ban épült, a XVI. század elején azonban lényegesen átalakították.

A várat a város felett levő halmon a XVI. század elején építették a csúcsíves templomból. Ugyanabból az időből való az ú. n. Leányvár, amely szintén a város erődítményeihez tartozott; ez kisebb négyszögű épület, a sarkain egy-egy toronynyal. E várat, a hagyomány szerint, Roesel Borbála építette, kinek emlékét gróf Zichy Géza a »Leányvári boszorkány« czímű költői beszélyében örökítette meg. Az Óvár eredetileg háromhajós csarnoktemplomnak épült, háromoldalú apszisban záródó szentéllyel. A templomot azonban nem boltozták be, de oldalfalait fölhasználva profán célú épületté alakították át, amelynek négyszögletes udvara lett, s amely kétemeletes. A déli épületszárnyban a boltozat bordavégződései ma is láthatók még, itt a szentély és a hajó között a sarokban művésziesen faragott csigalépcső. A déli szárny első emeleti nagy termében falképek maradványai. Az átalakítással egyszerre nyerhette, a sarkain hengeres erkélyekkel bíró épület bástyás falkerítését, amelynek kaputornyát a XVIII. században harangtoronnyá alakították át, ennek tövében a falkerítéshez építve földszintjén hálóboltozatos ház van; az ellenkező oldalon levő hengeres bástyán pompásan faragott német renaissance ízlésű kő ablakkeret. A körfalban s a várépület külső falán befalazott kőemlékek. A déli szárny keleti falán négy XV-XVI. századbeli címeres síremlék. Avar belső udvarában a selmeci Mária hó-templomból s a város lebontott kapuiból idehozott sírkövek és címerek faragott kőből, a XVI. századból. Az Óvár most múzeum.

Forrás:
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai Hont vármegye és Selmeczbánya (Magyarország vármegyéi és városai, 1906)
DIVALD KORNÉL: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma In.: Bardoly István – Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)