Sátoraljaújhely | Nagyboldogasszony piarista-templom

A kelta-római időben a mai rendház területén megerősített őrtorony állt a kereskedelmi útvonal védelmére. 1221-ben, “Barátszeren” már volt a remetéknek temploma, amit a tatárok tönkretettek, ezért 1258-ban IV. Béla a Ronyva mellé telepítette a pálos remetéket. A mai templom elődje a 14. században Nagy Lajos adományából gótikus stílusban épült, ennek nyomai az északi falon és a tornyon látszanak. 1501-ben már, a toronyban gép-óra is működött, melynek faragott kő-óraszámlapja a templom folyosóján ma is látható. 1566-ban a törökök lerombolták a templomot, a pálosok fél évszázad alatt mai stílusában újjáépítették. A sok viszontagság ellenére, a 17. század végére lőcsei faragók nemesi családok segítségével elkészítették az oltárokat és a szószéket. I. Rákóczi Ferenc 1770-ben a templomhoz építtette a déli kápolnát kriptával. A Rákóczi-szabadságharcban Károlyi Sándor mentette meg a templomot a felrobbantástól.

A pálosok sokat tettek a városért: Lecsapolták a Ronyva melletti mocsarakat, a szőlőkultúrát felélesztették, ingyen őröltek a szegényeknek, megvédték a lakosságot a háborúk idején és magas színvonalú iskolát tartottak fenn. II. József 1786-ban mégis eltörölte a rendet, és helyükbe a piaristákat telepítette ide Tokajból. Az ide érkező piaristák, a Mária-oltár képét a főoltárba építették be (így lett Szent Egyedből Nagyboldogasszony templom), a mellékoltárra pedig a Tokajból hozott Kalazanci Szent József kép került. A Szűz Mária kép (jelenlegi főoltárkép) érdekessége, hogy Mária alakja mellett a Lorettói litánia lefesthető fohászai (invocatiói) láthatók. A hajó 17. századi mennyezete eredeti, nem kellett javítani. A szentély stallumai a kórusról kerültek le, készítési idejük 1718. A kápolna festése 1770-ből való és a törökkor emlékét idézi (a két zsidó férfi fején török turbán van, a háttérben Jeruzsálem helyett török tábor látható). Az orgona 1717-ben épült, 1893-ban újjították fel. A kriptában nyugszik tiszteletreméltó Csepellény György pálos vértanú. A padok 1759-ben készültek, a gyóntatószék 21. századi és a “Piarista Iskolák Királynője” kép is 200 éves. A rendház folyosóján látható egykori ebédlő (mai könyvtár) intarziás ajtaja 1873-ból való.

A templomot megközelítve már messziről feltűnhet a színes torony. A Deák utcába érve egy szépen gondozott parkot láthatunk, feltűnik középen V. István királyunk szobra. Az épületet északról a rendház határolja, keletről és délről pedig “L” alakban öleli körbe a gimnázium többszintes épülete. A rendház festett homlokzatával ellentétben a templomé meglehetősen puritán, csupán a kapuzat és a barokkos vonalú oromfal élénkíti. A falak jórészt a 17. század második felében készültek. Kivételt jelentenek ezalól az északi fal egyes részei, a kerengő fordulója és a fölé emelkedő torony alsó része. Ezek még a gótikus templom falai, az 1400-as évek elejéről. Ennek is köszönhető, hogy a barokk újjáépítéskor a kis alapterülethez talán szokatlan magasságot társítottak, különös varázst adva a belső térnek. A déli oldalon illeszkedik a hajóhoz az ún. Rákóczi-kápolna, melyet kriptájával I. Rákóczi Ferenc építtetett Csepellény György pálos vértanú tiszteletére 1674-75-ben.

A műemléki helyreállítás 25 évig tartott, a toronysisak festésével ért véget 1993-ban. Ekkor már nagy gondot okozott a falak vizesedése, átázása, ezért falbontás nélküli Aquapol eljárással szigetelték az épületet. A templomhajó mai formáját akkor kapta, amikor a gótikus maradványokat korabarokk stílusban újjáépítették. Falpillérekkel három boltszakaszos barokk térré alakították, a nyugati falon -a bejárat fölött- orgonakarzatot emeltek. A pillérek sokszorosan tagolt fejezetei hangsúlyos párkányban folytatódnak. Az elhúzódott építkezés 1653-ban ért véget, ekkor szentelték fel az újjáépült templomot. Ekkor -a források szerint- még csak a legszükségesebb berendezések voltak a templomban, később kezdődött az oltárok és az egyéb díszítőelemek elkészítése, miután a pálosok újabb adományokat kaptak (elsősorban Báthori Zsófiától, II. Rákóczi György özvegyétől). 1679-ben a Thököly-féle ostromban az emberei felgyújtják az épületet, így ezután újabb renoválásra volt szükség.

A templom egyik legfontosabb látnivalója az országban egyedülálló stukkómennyezet. Ezen nem találtak égési nyomokat, így feltételezhetőleg az ostrom után készülhetett. A fiókos dongaboltozatok hevedereit, cikkelyeit követik a pálcatagokból, gyöngysorokból, levélsorokból fölépített magas plaszttikájú stukkók. Az erőteljes és tömött hevederek mellett a fő vonalakat a boltmezők átlói hangsúlyozzák. A meghatározott pontokon angyalfejek, rozetták kapnak helyet. Az ablakokon beszűrődő fény és a műemléki helyreállítás után felszerelt reflektorok is úgy világítják meg a mennyezetet, hogy megkapó fény-árnyék hatás alakul ki. A restauráláskor kiderült, a boltozatok eredetileg festve voltak, okker, zöld és vörös színeket is találtak. Feltételezhető, figurális megjelenítést is alkalmaztak. A helyreállításkor nem tudták vállalni ennek pontos föltárását, így az egész fehér védővakolatot kapott. Az északi oldalon áll Remete Szent Pál -a pálos rend pátriárkájának- oltára. Karcsú, igényes építménye a lábazatra helyezett arányosan tagolt predelláról emelkedik. Két pár erőteljes csavart oszlop támasztja alá a lendületes ívű főpárkányt, amelyen a retabló felső szintje nyugszik, közepén a “Háromkirályok imádása” négykarélyos kép. A központi jelenet Szent Pál halálát ábrázolja. Barlangja bejáratánál térdel, egyszerű ruházat borítja sovány alakját. A bejárat mellett pálos szimbólumok, pálmafák magasodnak, előtte a sírját kivájó oroszlán. A jelenet fölött az eltávozás következő pillanata: két angyal emeli magasba törékeny testét, miközben ő felajánlja lelkét az Úrnak. A kompozíció mellett a kései követők, két pálos szerzetes. Az eredeti szobrok egy része elveszett, így az ő azonosításuk is bizonytalan. A szintenként felfelé törő oszloprendek ritmikája, az arányok biztos kezelése, a zártságában is dinamikus architektúra, az ornamensek finom rajzolata, a színezés puhasága kiváló mesterekre utalnak.

A hajóhoz hasonló stukkós boltozat nagy mezőit négyzetes formából építkező középmotívum díszíti. A keleti oldalon a fal a nyolcszög három oldalát veszi fel, ívként zárva a szentélyt. A stallumok (képekkel díszített faragott fapadok) 1718-ban készültek el. Ezek később a kórusra kerültek, ám többségük ma már újra a szentélyben látható; a déli oldalon tíz apostol, az északin a két másik apostol, valamint öt próféta. Fölöttük a Credo, illetve a Vulgataból vett idézetek olvashatóak. Szépsége mellett jelentősége, hogy a volt szerzetesi templomok stallumainak jó része elpusztult. A kápolnát a rekatolizált I. Rákóczi Ferenc építtette 1675-ben, az előző évben mártírhalált halt Csepellény György pálos vértanú tiszteletére, akinek földi maradványait ma is a kápolna kriptája őrzi.

A négyzetes alapokon nyugvó ovális kápolna beljsejében a nyolcszöget képező oldalfalak a boltozati szelvényeken keresztül lanternába futnak össze. Az oltárfülke falán a festmény Jézus sírjának felnyitását ábrázolja, a feltámadás hitét sugallva. Érdekesség, hogy az üres sír mellett álló Nikodémus és Arimateai József török turbánt viselnek, a háttérben pedig török katonai tábor sejlik. A kápolna 1767-ben kapott Szent Kereszt titulust. Ekkor került a festmény elé a feszület és ekkor állították a fülkékbe Szűz Mária és Szent János apostol, valamint Szent Anna és Szent Joachim szobrait. 1770-ben kifestik a kápolnát. A hajó oldalfalára kiforduló architektonikuk festés, a színpadiasan kilibbenő függönydrapéria szinte belépésre szólitja a látogatót. A kápolna komor jelentéstartalmát felodja a rokokó festés játékos színes gazdagsága. A barokk rendház északról kapcsolódik a templomhoz, épületét az idők folyamán többször bővítették, ma két emelet magas. A szerzetesi cellákon kívül működött itt a pálosok, majd rövid ideig a piaristák iskolája, míg az új épületük el nem készült. Ezután csak a nagyszámú piarista közösségnek adott otthont egészen a kommunista államosításig. Ekkor középiskolai kollégium költözött be, melyet a Piarista Rend a rendszerváltás után átvett és azóta is itt működtet. Építészetileg különlegessége a templom mellett vezető, gótikus elemeket tartalmazó folyosó, itt találhatóak a restauráláskor előkerült régi zárókövek, építő- és díszítőelemek. A rendház belső folyosóján helyezkedik el az egykori refektórium, ma könyvtár. Egyedi vonásokkal rendelkező az 1800-as évek elején készült intarziás lambéria. Barátságos léptékű folyosói békés hangulatot árasztanak. Megemlítendő a templombejárattól balra található mész-szekkós főhomlokzat, melyet feltehetőleg a XVIII. században készítettek. Eredeti festés már csak kevés helyen látható, 1966-67 között restaurálták.

Forrás:
palospiaristatemplom.webnode.hu
A pálos rend építészeti emlékei