Sáska | Dabospusztai templomrom

A Bakony déli oldalán, Taliándörögdtől nyugatra a Gadárhegy lejtőjén áll az egykori középkori falu rom temploma (083/10 hrsz.). A torony a templomhajó északi oldalához, a szentély csatlakozási pontjánál illeszkedik. Az északi hajófal mintegy 3 méter magasságban, a torony négy szint magasságban maradt meg. A torony harmadik szintjén egyszerű félköríves záródású faragott kőablak helyezkedik el nyugat felé. A torony oldalában jól látszanak az egykori födém faszerkezetének lenyomatai, gerendafészkei. A szentélyben megmaradt az oltár alapozása. Az északi hajófal belső síkjához építve egy karzatlépcső tömbjének maradványa látszik. A templom körül jól érzékelhető a felszínen az egykori kerítőfal vonala, valamint egy csontház csatlakozása, az északi hajófal külső síkjához.

Tapolcától északra, mintegy 7 km-re Zalahaláp és Hegyesd felől megközelíthető zsákközség. A Tapolcai-medence északi szegélyén az Agártető délnyugati lábánál fekszik. A sáskai erdő királyok vadászterülete volt az Árpádok korában. 1385-ben említi először egy hivatalos oklevél „Saaska” birtokként, mint a Rátóti Gyulaffy család birtokát. A község nyugati szélén áll a román stílusú római katolikus templom, melynek felszentelése 1250 nyarán, Sarlós Boldogasszony napján történt, Szent Imre herceg tiszteletére. A községtől délnyugatra, az erdőben levő elhagyott rom, az egykori Dabas, Dabos, Dobos falu temploma volt. A falu első említése 1324-ben Dobos néven. Ekkor Dobosi Péter és Benedek itteni birtokaikat helyi nemeseknek és a Rátótiaknak adták el. Később is a Dobosiak és a Rátóti Gyulafiak birtoka, a középkorban Zala megyéhez tartozott. 1333-ban papja András volt. Egyhajós, íves szentélyű, Árpád-kori falusi templom volt, szokatlan módon a hajó északi oldalán emelt háromemeletes toronnyal, amely a hajó északi oldalán állt, a templomból volt bejárata. A templom kapuja nyugati oldalán volt.

A 2009-es feltárás során két kisméretű faragott mészkő mérmű, több nagyobb téglapadló töredékes darabja, valamint színesre festett vakolatdarabok is előkerültek. A 2011. május 9 –19. között végzett megelőző feltárás a templomrom néhány éve tartó műemléki állagmegóvása, helyreállítása részét képezte, amelyet a Bakonyerdő ZRt.
finanszírozott. A kutatásnak a templom belsejében a középkori járószint megállapítása, a templomtól északra pedig az ott lévő falak mibenléte /funkciója és a templommal való összeköttetésük megállapítása volt a célja. Mindezen adatokra a helyreállításhoz volt szükség (tervező Paál József műemléki szakmérnök), hogy a templom belsejében jelenleg magasan álló feltöltésnek az eredeti padlószintig való lesüllyesztésével a korabeli térarányok legyenek bemutathatók, ill. hogy az északi oldalon lévő falmaradványok is értelmezhetővé váljanak.

Forrás:
Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/72707, 2021. augusztus 12.
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)