Szent Miklós-(Sári-) templom
Sárvár
Már az őskorban lakott hely volt, amit neolitikus edénytöredékek, bronzeszközök és temetők leletei bizonyítanak. Földvárpuszta majornál késő bronzkori földvár maradványait tárták fel. Kr.u. 10-ben a térséget a rómaiak hódították meg, és Bassiana néven alapítottak települést mai Sárvártól északra, a Gyöngyös torkolatának közelében, ahol a borostyánút átkelt a Rábán. Korábban az átkelőhelyen kelta település állt; az ő erődítményük Ostffyasszonyfa-Földvárpusztánál volt. Az út védelmére épített római erőd maradványait a Gyöngyös-patak keleti oldalán, az Óvár nevű helyen találták meg.A Karoling-kori lakosság 9. századi temetőjét a Végmalomnál tárták fel. A honfoglalás után a magyarok a német támadások ellen a Gyöngyös és a Rába összefolyásánál építettek földvárat, amit először 1192-ben említenek.
A vár az 1280-as évekig királyi tulajdon volt, majd a feudális anarchia idején a Kőszegi család birtokába került. 1327-ben Köcski Sándor foglalta vissza Károly Róbertnek a Németújváriaktól, és a király 1328-ban kiváltságokat adományozott a mai belváros területén állt Sársziget lakóinak. 1390-ben Zsigmond király a Kanizsai családnak adományozta, majd miután azok hűtlenné váltak, 1403-ban megostromolta, és visszafoglalta tőlük. 1405-ben a lázadó Ludányiak fosztották ki a várost. 1409-ben Ozorai Pipó lett Sárvár birtokosa, majd 1424-ben a Kanizsaiak visszaszerezték úgy, hogy elcserélték Simontornyára. 1444-ben a vár a Rozgonyiaké lett, és a Kanizsaiak 1454-ben eredménytelen ostrom után csak árulással tudták visszafoglalni. 1532-ben a török sikertelenül ostromolta; eközben száz sárvári esett el a mezőváros és a vár védelmében. Kanizsai Orsolya 1534-ben (1535-ben?) feleségül ment Nádasdy Tamáshoz, és a hozomány részeként Sárvár is a Nádasdy család tulajdona lett.
A Szent Miklós-templom a Sárvár nyugati részét alkotó sári városrészben található. A templom a 14–15. században épült, és először 1454-ben említették. A mai formáját az 1830-as években vagy a Geschrey Lajos sárvári építész által vezetett 1868-as renoválás során nyerte el. A szószéket 1859-ben, a főoltárt 1861-ben készítette Schwarz Alajos sárvári asztalosmester. A Jézus Szíve oltár is e századtól áll a templomban. Az örökmécsest 1882-ben kapta. A vörösmárvány szenteltvíztartóval, a szép lourdes-i kápolnával és a lourdes-i szoborral 1885-ben gyarapodott berendezése. Az ismételt felújítása 1933-ban történt, és ekkor parkosították a templom közvetlen környékét, körbevéve kerítéssel, amelybe elhelyezték az 1859-ben felállított Kóbor Éva-féle keresztet. A templom védőszentjét, Szent Miklós püspököt ábrázoló oltárképet az 1950-es évek elején festette Friedlinger Jenő festőművész.
A 2000 óta a plébánia élén álló Wimmer Roland plébánossága alatt készültek el a templom ónozott üvegablakai, megtörtént külső és belső megújítása, s még a kerítése is megújult. A templomtérben pedig elhelyezésre kerültek Kondor János sárvári festőművész Szent Erzsébetet és Nepomuki Szent Jánost ábrázoló festményei. Szent Ágoston szépen felújított szobrával 2014-ben gazdagodott a templom. Egyes történészi vélemények szerint a templomot körülvevő régi temetőben vagy a templomtérben temették el tinódi Sebestyént, a török-magyar harcok krónikását 1556. január végén. Emlékére 1935-ben a szentély külsején elhelyezték a Rumi Rajki István szobrászművész által készített emléktáblát.
Forrás:
Szombathelyi Egyházmegye weboldala