Romok, malmok, udvarházak

Magyarország bővelkedik romokban. Ami nem vár és templom, az ebbe a kategóriába került. Számos középkori udvarház vagy középkori, újkori malom romja maradt ránk, ezeket mutatom be ezen az oldalon, hiszen nagyon érdekes a történetük. Az udvarházak 10. századi előzményei a törzsi-nemzetségi vezetők szállásai, udvarhelyei. Az udvarház az Árpád-korban egy-egy királyi, királynéi vagy hercegi udvarbirtok, ill. világi vagy egyházi földesúri uradalom központja volt személyzettel, a király és kísérete számára szálláslehetőséggel. A korai Árpád-korban a király nem rendelkezett állandó székhellyel és egy helyen levő udvartartással. Állandó mozgásban volt, végigjárta udvarházait, valamennyi időt mindegyikben eltöltve, felélve az ott felhalmozott élelmet, közben intézve a kormányzati feladatokat, ítélkezve a helyi peres ügyekben. A királynak természetben vagy pénzben járó adókat országszerte a legközelebbi udvarházba szolgáltatták be. Középkori udvarházak közül csak néhány példa: „Pokoljáró” Tari Lőrinc középkori udvarházának romjai Taron, királyi udvarház romjai Zircen, vagy a Csepelyen található udvarház romjai.

Patakok, folyók mellett szép számmal találunk mai napig számos malomromot. Ebben a kategóriában érdekesnek hatnak a papírmalmok. A víz nemcsak a hajtóerőt biztosította, mint energiaforrás, de mint kémiai szempontból alkalmas karakterű gyártásvíz is szerepelt. A hely kiválasztásánál tehát nagy vízhozamú, bő sodrású és forrásközeli tisztaságú pontot kerestek. Veszprém megyében ennek kiválóan megfelelt Pápa, majd Igal malmánál a szláv eredetű nevében is hév-vizű, közel állandó 15 °C-os, karsztjellegű Tapolca, mely egyenletes bőségben folyt a tapolcafői forrásokból egész éven át, télen sem fagyva be — s így óriási előnyt biztosítva más, téli fagyban és nyári apadás idején állni kénytelen malmokkal szemben. A zirci ciszterci Apátság sólyi birtokterületén, Sóly falutól mintegy 500 méterre északra, a Séd patakból elvezetett mesterséges malomcsatorna jobb partján építtetett papírmalmot, melynek romjait mai napig láthatjuk. Igaz ez nem középkori maradvány.

Pásztón a 12. század elején a bencések alapítottak monostort, melyet a század végére a ciszterciek vettek át, és apátságot alapítottak. Az apátság a vallási és kulturális élet (pl. iskola) központjává vált, és elősegítette a kisipari (lásd a bencések által kialakított üveghuták) és kertészeti, szőlészeti-bor- (a középkorban a legfontosabb pásztói termék a bor volt) kultúrák kialakulását, így a középkori település központi szerepköre tovább erősödhetett. A városi múzeum mögött eddig feltáratlanul és kihasználatlanul, egyre romló állapot középkori eredetű malomépület maradványai találhatók…