Református templom | Alacska

Alacska község Borsod-Abaúj-Zemplén megye északnyugati részében található Kazincbarcika és Sajószentpéter szomszédságában. A falu a Tardonai-dombság települése. Éghajlata mérsékelten hűvös, száraz. Környezetében jelentős az erdősültség, de a természeti körülmények a mezőgazdaság számára is kedvezőek. A települést az Alacska patak szeli át. A falu keletkezését nem lehet egy bizonyos évszámmal megjelölni. Alacska legrégebbi birtokosáról, az Alacskay-családról kapta a nevét. Az Alacskay-család kb. 5 évszázadon át volt birtokos Alacskán. Az Alacska név már a XIII. századi forrásokban is szerepelt, mint birtok. Kialakult településre utalnak a XIV-XV. században folyóhatár- és birtokperek. A falu határát Parasznyával kapcsolatban 1341-ben az egri káptalan útján rendezték.

Alacskát sem hagyták érintetlenül a csehekkel és a törökökkel vívott harcok. A háborúk következtében nagymértékű volt a lakosság számának csökkenése. A templom mellett a falu másik nevezetessége a Miklós Gyula által épített kúria, melyet az itt lakók „kastély” néven emlegetnek. A Miklós-család ideje alatt lótenyésztés folyt a birtokon és szőlőgazdálkodással is foglalkoztak. Az 1600-as évek elejére lett Alacska református falu és ekkor vették birtokba a régi, középkori kőtemplomot. A gyülekezet fejlődését mutatja, hogy hamar megkapta az egyházközség a papválasztás jogát.

A XII. századi oklevelek szerint Alacskának már volt temploma. Az Árpád-kori templom maradványait a mai templomfalak magukban rejtik. A régi templomot az évszázadok során többször is átépítették. A középkori templom keleti-nyugati tájolású volt. Ezt már a református gyülekezet 1650-ben a déli fal irányában bővítette, mivel a régi templom kicsinek bizonyult a lélekszámában meggyarapodott egyházközség számára. A templom az 1762-1791 közötti munkálatok után kapta meg mai formáját. 1791. szeptember 4-én fejezték be a munkákat, erről tudósít bennünket a mennyezet egyik festett kazettája. Ebben az időszakban készült el a népi barokk stílusú festett templomi berendezések egész sora, amely nagy értéket képviselnek és ma is megtalálhatóak templomunkban, mert használatban vannak: Úrasztala, Mózes-szék, szószék korona, karós lóca 1780-ból, a kiskarzatban található gerenda padozat, amely szögek nélkül eresztékekkel lett összeácsolva és persze a festett mennyezet kazettákat sem lehet kihagyni a sorból.

A templom mellett először egy fából épített harangláb állt. 1792-ben húzták fel kőből a 32 méter magas kőtornyot.
Ma kettő harang lakik a templom tornyában. A nagyharang 180 kg súlyú és 1959-ben öntötték Ducsák István műhelyében Őrszentmiklóson. A kisharang 100 kg súlyú és a Budapesti Harangművekben készült 1924-ben. Az újkori „templomépítők” munkájának gyümölcse is beérett, hiszen 1999-től gyülekezeti önerőből és különböző pályázatok, támogatások segítségével nagyszabású munkák kezdődtek el. A templom, mint épített örökség, védelméért végzett tevékenységéért a gyülekezet előző lelkipásztora Bihari Richárd állami kitüntetést vehetett át a Parlamentben 2007. április 18-án Hiller István Oktatási és Kulturális minisztertől.

Forrás:
Alacskai Hírnök, 2001. június 29.-i Millenniumi száma
Várady József templomos könyvei