Református templom | Abod

A község Szendrőtől keletre fekszik. Újabod néven említik 1300 előtt, amikor Thwkws fia Dénes eladta az Apc (Opuz) nembeli Dethmar fia Domonkosnak, aki a birtokot testvéreivel elhatárolta. A pápai tizedjegyzékben 1332—1337 között Abod, Opud, Obod és Obud néven nevezik, amikor papja 6—6 garast fizetett. A falut 1581-ben Sáros-Abodnak nevezik. (A középkorban egy másik — a nagyobbik — Abod is volt a megyében, Boldva mellett. Perecsütő-Abod néven is említik. E falu helyét ma már csak egy puszta jelzi. Ennek egykori templomát Szent Miklós tiszteletére szentelték.)

Az abodi református templom eredetileg csak egy téglalap alaprajzú, síkmennyezetes hajóból és egy „négyzetes” dongaboltozatos szentélyből állott. A templom tömegéhez jól kapcsolódó dongaboltozatos előteret (szélfogót) a XV. században építhették a nyugati homlokzat elé. A kis templomnak építése idején sem lehetett sekrestyéje. Déli oldalán a szentélyen egy, a hajón pedig két félköríves, rézsüs ablak van. A szentély ablakai keskenyebbek, mint a hajó falában levők, amelyeket akkor bővíthették ki, amikor a fal nyugat felé eső felében egykor minden bizonnyal meglevő „harmadik” ablakot elfalazták.

A templomot 1928-ban renoválták, amikor falfestmény részletei kerültek elő. A kisméretű, páncélos alakot és szentet ábrázoló festményrészietet lemeszelték. A templomról renoválás előtt — 1925 októberében — egy alaprajzi- és két homlokzati vázlat készült. A vázlatokat készítő Láczay— Fritz Oszkár a templom építési idejét a XIII. század elejére, a falfestményeket Leszih Andor, a miskolci múzeum akkori igazgatója, a XIV—XV. századra tette. Az abodi templom minden bizonnyal a tatárjárás utáni években épült, amikor a nagy pusztítás után újból benépesült Borsod megyének e területe. A templom kis méretei mellett erre utal az említett oklevélben szereplő Újabod elnevezés, a szentély ablakai nak, valamint a diadalív mérete és formája is. Kis méretei és egyszerűsége ellenére, egyik legszebb példája a hazánkban ez időben épült egyenes szentélyzáródású templomoknak, egyben fontos dokumentum egy tatárjárás után települt falu szerény gazdasági erejének, kis lélekszámának.

Forrás:
KOZÁK Károly: Borsod megye egyenes szentélyzáródású középkori templomai In.: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
Várady József templomos könyvei