Rásonysápberencs | Református templom

Rásonysápberencs község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Szikszói járásban. A vármegye leghosszabb nevű települése (Sátoraljaújhelynél 1 karakterrel hosszabb, de mindkettő 14 betű). A mai település 1938. január 1-jén jött létre Abaújsáp, Rásony és Szárazberencs egyesítésével A három elődfalu közül Sápot említik legkorábban, 1221-ben, Sap néven; a felnémeti németeknek a Ruszkaiak elleni perében kiküldött poroszló nevében szerepelt. Rásonyt 1326-ban említették először, Rasonwelgeként egy völgy nevében tűnt fel neve. 1334-ben a pápai tizedjegyzék szerint papja 6 garas pápai tizedet fizetett. 1427-ben 7 jobbágycsalád lakta (Rásonyt 5, Berencset 20.) 1639-ben török hódoltság alá került, elnéptelenedett, csak a 18. században népesült be végleg újra. Népességét később pestis pusztította el, 1720-ban pusztaság, csak később népesült be újra. Berencset 1318-ban említették először, Barach néven. 1318-ban Berencsi nemes Drugeth Fülöp volt az ispánja. 1326-ban Léh és Berencs között fekvő Karácsond birtokot említette egy oklevél.

A román kori templom két szakaszban épült. Korábbi nyugati része feltehetően a XII. században készült, alsó kőkváderes falazaton téglafalazással, sarkain falpillérekkel, nyugati homlokzatánál egykori kegyúri karzaton emelkedő toronnyal, amelynek csak homlokoldala maradt meg az oromfalban. Ennek alján lefaragott román oszlopbélletes kapuzat egyik oldala és lefaragott íve került elő, fölötte a belsőből karzat fölötti magasságban nyíló fülke átmenő íve, a tetőtérben pedig formatéglákból készült ikerablak. A déli oldalon három tölcséres román lőrésablakot tártak fel, ezek közül a keleti teljes egészében ép, a középsőnek félkörös záradéka maradt meg, a nyugatinak a bal káváját szélesítéssel kibontották és záradékát megemelték. A későbbi, feltehetően XIII. századi keleti kőfalazatú épületrészen három ablak került elő, többé-kevésbé eredeti alakjában, továbbá egy déli bejárat, amelynek kőkerete csak egyoldali maradt meg. Belső fülkéjének áthidaló boltozatát a felette bontott XIX. sz.ázadi ablakokkal részben megsemmisítették.

A középkor két egymást követő századában egymás mögött (kelet felé való hosszabbítással) kialakított és alaprajzilag azonos megoldásúként megmaradt templomunk kevés ismeretes, mert például a hidegségi hajótoldások a XIX. és XX. században következtek be. Rakacaszendnél vagy Zalaszántónál észak-déli elhelyezkedésűek az újabb templomi terek, Felsődörgicsénél nyugat felé bővítettek, majd a déli oldalhoz építették az újat. Az első rásonyi templom — feltehetőleg félköríves — korábbi apszisának nyomát régészeti feltárás bizonyára megtalálná.

Forrás:
Joó Tibor: A rásonysápberencsi református templom In.: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. (Miskolc, 1983)