Ragály | Református templom

A ragály szó szláv eredetű, jelentése szarv, hegyes. A község területe már a bronzkorban is lakott volt, ezt bizonyítják a határában feltárt bronzkori (Pilinyi-kultúrára jellemző) kardleletek. A község nevét először egy 1216-ban kelt adománylevélben említik. Az oklevelekben sokféle elnevezéssel illették: Rogas, Rogal, Ragalzuhaya, Ragalpataka, Ragalfeulde. A helység a XIV. században kettévált, Nagyragályra és Kisragályra, de a két falu közigazgatásilag továbbra is összetartozott, hiszen egy bírójuk volt. A törökök fosztogatásai miatt Kisragály 1560-ra teljesen elnéptelenedett, jobbágyai elmenekültek, vagy védettebb településekre vándoroltak. Nagyragály portahelyei is pusztulásnak indultak. A község a XV. század közepétől nagyrészt a Ragályi család tulajdonába került. A kiscsoltói Ragályi család tőzsgyökeres gömöri nemesi család. Szülöttei alispánok, táblabírák, megyéjük híres országgyűlési követei voltak. 

A község a megye nyugati szélén fekszik. A templom építésének idejét a XII. századra tették. Ezideig ismert legkorábbi említésével 1357-ben találkozunk, Ragal, Kyusragaal, Ragalfeulde alakban. 1427-ben egy hasonló nevű család élt a faluban. A téglalap alaprajzú, síkmenyezetes hajó, az egyenesen záródó, megközelí- tőleg négyzetes, dongaboltozatos szentély alaprajzi elrendezésben, méreteiben és arányaiban az abodi ref. templomhoz hasonló. A templom igen kicsi. Bejárata ennek is a déli oldalon van. Felette — kissé nyugatra — románkori, félkörívesen záródó ablak, egy hasonló ablak a szentély déli falában is van. Valószínűleg a szentély keleti falában és a hajó déli falában is rejtőzik még egy-egy románkori ablak. A hajó déli falában levő nagyobb ablak kialakítása idején pusztulhatott el a „harmadik” románkori ablak, amely a legutóbb végzett kutatások alapján általánosnak mondható románkori, falusi templomainknál.

E templomnak nincs sekrestyéje. A kisméretű templom alaprajzi elrendezése, arányai, románkori ablakai, déli bejárata, a szentély dongaboltozata alapján a megye egyenes szentélyzáródású, középkori templomainak csoportjába sorolható és építésének ideje a XIII. század II. felére tehető. A későbbi korszakok emlékei közé tartozik egy 1480 körül készült kehely, több himzés — egy 1548-ból, egy pedig 1683-ból F, a XVIII. századi festett orgonakarzat, a padok és a Balassa-Ragályi címerrel díszített szószék a pelikános hangvetővel. A XVIII. századi átépítés idején készített berendezés értékes elemét képezi e kisméretű románkori emlékünknek. A legutóbbi renováláskor feltűnt, hogy a vakolat alatt középkori falfestmények és latin nyelvű szövegtöredékek vannak, amelyeket csákányvágásokkal megrongáltak. 1908-ban a huszártornyot a tető nyugati végére helyezték át. A torony magassága 15 méter. Két harangja közül a 145 kg-osat Őrszentmiklóson, a 80 kg-osat 1741-ben Losoncon öntötték. A templom helyreállítása, renoválása 1997-ben történt meg.

Forrás:
Ragály település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. február 26.)
KOZÁK Károly: Borsod megye egyenes szentélyzáródású középkori templomai In.: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)