Porva | Szentlélek-templom

Porva neve a bakonybéli bencés apátság 1086. évi birtoklevelében szerepel első ízben Puruának írt alakban, amelyben por szavunk ismerhető fel. Egy 1260-ban kelt levél Szent Imre-kápolnát említ a temetőben, amelyet István herceg – IV. Béla fia – a szentmártoni barátoknak ajánlott föl három nyíllövésnyi földdel együtt. Két évvel később a király adománylevele a bakonyi erdőispánsághoz tartozó helyként szól Porváról. A település kedvelt udvari vadászterület központja volt az Árpád-korban, erre utal egy jóval későbbi adat is, amely szerint 1362-ben Porva „némely nemesek általi elfoglalása” ellen tiltakozott a főapát. Miután Zsigmond király 1392-ben Garai Miklós bánnak és János fivérének ajándékozta – a cseszneki vár tartozékaként – Porva és Kysporva falvakat, a barátok gyakran panaszkodtak a döntés következményei miatt. Hiába: Garai 1408 előtt feleségül vette Cillei Annát, Borbála királyné húgát, így sógorságba kerülvén Luxemburgi Zsigmonddal az ország legbefolyásosabb főura lett.

A Garai család 1427-ben megvalósította régi tervét. László, a későbbi nádor kolostor alapítására kért engedélyt a pápától Remete Szent Pál rendje számára. A már meglévő, Boldogasszony titulusú kápolna mellett 1440 előtt elkészült a Szentlélek-kolostor, 1441-ben már Porva perjele kérte a rendház javára kapott adomány megerősítését Ulászló királytól. 1431-ben a bencések sérelmezték a Garaiak építkezését, megnevezve egy kúriát kis kápolnával és néhány kőházzal, de megint csak eredmény nélkül.

A pálosok az 1430-as évek végétől az 1540-es évek közepéig működtek Zirc közelében fekvő klastromukban. Porva község sem az 1488. évi adóösszeírásban, sem későbbi jegyzékekben nem szerepelt, tehát a kolostor mellett más település nem volt. 1546-ban már elhagyottként írták össze a porvai rendházat és tartozékait, a török támadások közeledtével a szerzetesek kiürítették a kolostort, és biztonságos területre vonultak vissza. Birtokaikat 1638-tól a pápai pálosok gondozták. A kolostort és templomát 1732-ben romosnak írták le, a rá következő évtől – szintén a fehér barátok közvetítésével – megkezdődött a hely újratelepítése. Főleg osztrák és német ajkú morvaországi erdőmunkások, iparosok érkeztek, ők bontották szét a klastrom és temploma téglából épült maradványait, majd építették a gótikus templom helyén, alapjainak felhasználásával, az új plébániai egyházat 1782 és 1784 között. Ugyanekkor – a szerzetesrendek II. József általi feloszlatása miatt – a pálos birtokok az állami vallásalapba kerültek.

A falun kívül, dombháton található templom kisméretű, egyhajós épület, keleti oldalán a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel. A 11 méter hosszú, hét méter széles hajóhoz szűkület nélkül csatlakozó apszis boltozatos, külső sarkait támpillérek erősítik. Belső északi falában Szapolyai Orsolya 1500-ban készült, reneszánsz stílusban faragott, latin feliratos vörösmárvány sírköve látható. A grófi család a kegyúri jogokat gyakorolta a Garaiak utáni korszakban, 1480-tól a cseszneki várbirtok gazdájaként. Ezért olvasható a kőlapon Szapolyai István nádor neve is. Guzsik Tamás, a pálos rend hazai építészetének kutatója 2003-ban megjelent munkájában a korabeli dunántúli késő gótikus templomok – Nagyvázsony, Zalaszántó, Zsid stb. – közé sorolja a porvai templomot alaprajza és arányai szerint. Régészeti kutatása, a tőle északra állt klastrom feltárása várat magára.

Forrás:
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében
Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban
Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526
Molnár István: A magyarországi pálosok „Zöld Kódex”-ének Veszprém megyei regesztái