Peresznye | Szent Egyed-templom

Az 1832-ben talált római kori lelet szerint a falu története visszanyúlik a honfoglalás előtti időkre. Ezt igazolja, hogy egy olyan sírkőre bukkantak itt, melyet i. sz. 41-ben római lovas emlékére emeltek. Egy feliratos kőoszlopot is találtak, melynek megfejtésével többen próbálkoztak már. A falu első okleveles említése 1194-ből való, amikor Domokos bán azzal az ajánlattal fordult a heiligenkreutzi cisztercita apátsághoz, hogy ha konventet létesítene, ő maga nyolc helységet adományozna erre a célra. Az örömmel vett ajánlathoz III. Béla királyunk a következő évben hozzá is járult. E községek között szerepelt már Peresznye is, Prezne néven, így sorsa századokra összeforrt az új, Borsmonostor nevű apátsággal, melynek történetét az a Kovács Ignác is összefoglalta, aki 34 esztendőn át volt Peresznye esperes-plébánosa, s megírta e plébánia történetét is latin nyelven.

A tatárjárás a monostort és környékét is feldúlta. A lakosság csak 1243-ban költözött vissza. A tatárjárás után a várurak háborúskodásai zaklatták a népet. A 14. századra változáson megy át a település neve is. Az e századi oklevelekben Proescie szerepel a település neveként. A sokat szenvedett lakosság szinte teljes egészében kipusztult a 15. század végi nagy pestisjárványtól. A falu teljesen elnéptelenedett 1532-ben, Kőszeg ostroma idején. Kőszeg ostroma után a törökök visszavonulás közben teljesen lerombolták a monostort és a környező falvakat. A szükségessé váló újratelepítés átalakította Nyugat-Dunántúl nemzetiségi képét.

A templom keletelt, egyhajós templom szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, tornya a nyugati homlokzat elé lép. A négyszintes toronytestet falsávok keretezik, az emeleteket falsávok választják el. Kapuja egyenes záródású, tagozott szalagkeretes, szemöldöke alatt puttókkal keretezett táblán horvát nyelvű felirat: Hiza moja je hiza bogomolje (`Az én házam az Isten háza`). A toronytesten több lőrésablak, felül váll- és záróköves, félkörzáródású harangablakok láthatók, könyöklőjük alatt kördísszel. Az egyszerű párkány fölött nyolcszögű, falazott sisak emelkedik, sarkain kőbábdísszel. A hajótestet lizénák tagolják. Északi oldalán a sekrestye, déli oldalán kapuelőépítmény és a fenti kápolna csatlakozik a hajótesthez. A déli falon három, a kápolnán és az apszison kettő, a harangablakokkal azonos nyílás látható, a szentély végfalán körablak látható.

A templomkertben feszület (1888), az északi falnál világháborús emlékmű. A templomkert nyugati végénél látható kőfal mentén sírkövek, kis kápolna. A templomot egykor fal vette körül, mára a falnak kb 1/5-öde maradt csak meg. Dongaboltozatos toronyalj és fiókos dongaboltozatos karzatalj vezet a fiókos dongaboltozattal fedett templomtérbe, melynek falát kis kiülésű toszkán falpilléreken nyugvó hevederek öt szakaszra osztják. Boltozott szentélye szintén fiókos kialakítású. A hajó nyugati végében pilléreken támaszkodó, három félköríves nyílású karzat átalakított mellvéddel. Az északi hajófalon a lándzséri kamalduli kolostorból származó barokk festmények (1750). Berendezés: a főoltár, szószék, késő barokk, 18. század második feléből származnak.

Forrás:
Zádrovich Bernadett: A peresznyei egyházközség történetéből In.: Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002) 2. szám
Peresznye település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. május 6.)